Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Felelt Jób és mondta:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
