Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
OLELO mai la o Ioba, i mai la,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Ina paha e kaupaona pono ia kuu luuluu, A e kauia ma ka mea kaupaona kuu ehaeha!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
No ka mea, ano, ua oi kona kaumaha mamua o ke one o ke kai: Nolaila, ua ilihia ka'u mau huaolelo.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
No ka mea, o na pua pana o ka Mea mana, eia iloko o'u, A ke inu nei ka wela o ia mau mea i kuu uhane; O na mea weliweli o ke Akua, ke ku e mai nei ia'u.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
E uwe anei ka hoki hihiu imua o ka weuweu? A ke uwo anei ka bipi maluna o kana mea ai?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
E hiki anei ke aiia ka mea mananalo, ke ole ka paakai. He mea ono anei ke ewe o ka hua moa?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Aole au e hiki ke hoopa aku, Ua like ia me ka hoopailua o ko'u ai.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Ina paha e haawiia mai kuu mea e noi aku ai, Ina paha e haawi mai ke Akua i kuu mea i kuko aku ai!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
A ina paha e oluolu ke Akua e ulupa mai ia'u, Ina e hookuu mai ia i kona lima, a e oki mai ia'u!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Alaila e oluolu hou iho no wau, A e hauoli aku au i ka eha: Mai aua mai ia; no ka mea, aole au i hoole i na olelo a ka Mea Hemolele.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Heaha kuu ikaika, i kakali aku ai au? Heaha hoi kuu hope, i hooloihi aku ai au i kuu ola?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
He ikaika anei ko'u e like me ka ikaika o na pohaku? He keleawe anei ko'u io?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Aole anei ka'u kokua iloko o'u? A ua holo aku anei ka mea e pakele ai mai o'u aku la?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
O ka mea ehaeha e alohaia oia e kona hoalauna; Aka, ua haalele aku ia i ka makau i ka Mea mana.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Ua hana hoopunipuni mai ko'u mau hoahanau, e like me ke kahawai; Ua nalowale aku lakou, e like me ka wai kahe o na awawa;
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
I uliuli i ka waipaa, Malaila i hunaia'i ka hau.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
I ka wa e ololi ai lakou, ua hoopauia lakou; I ke kau wela, ua maloo aku la mai ko lakou wahi aku.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Ua huli ae na huakai ma ko lakou ala ilaila; Hele lakou a nalowale, a pau.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Nana aku la, na huakai hele o Tema, A o na poe hele o Seba, i kakali aku ia lakou.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Ua hoka lakou, no ka mea, ua lana wale ka manao: Hele lakou ilaila, a hoohilahilaia lakou.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
No ka mea, ua like oukou me ka mea ole; Ua ike oukou i ka popilikia, a makau iho la.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Ua olelo anei au, E lawe mai no'u? A e haawi mai i makana no'u mailoko mai o ko oukou waiwai?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
A e hoopakele paha oukou ia'u mai ka lima mai o ka enemi? A e hoola ia'u, mai ka lima mai o ka poe ikaika?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
E ao mai oukou ia'u, a e noho malie iho au: E hoike mai oukou ia'u i kuu mea i lalau ai.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Nani ka ikaika o na olelo oiaio! Aka, heaha la ka ka oukou olelo hoino e hooiaio ai?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Ke manao nei anei oukou e hoohewa i na hua olelo? A o na olelo a ka mea paupauaho, Ua like me ka makani?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Oiaio, ke hoohina nei oukou i ka mea makua ole, A ke eli iho oukou i lua no ko oukou hoalauna.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Ano hoi, e noho malie oukou, e nana mai ia'u; No ka mea, ua akaka ia oukou, ke hoopunipuni au.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
E hoi hou, ke noi aku nei au ia oukou, mai hoolilo ia i hewa; Oia e hoi hou hoi, A o ko'u pono aia iloko o ia mea.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
He hewa anei iloko o kuu alelo? Aole anei au e ike i na mea hewa?
