Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Epi Job te reponn:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“O ke doulè m ta kab peze pou mete nan balans lan, ansanm ak gwo dega ki vin sou mwen yo!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Paske li ta pi lou pase sab lanmè yo. Akoz sa a, pawòl mwen yo te tèlman san règ.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Paske flèch Toupwisan an fin antre anndan m; lespri m ap bwè pwazon. Gwo laperèz Bondye a vin alinye kont mwen.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Èske bourik mawon ranni sou zèb li, oswa bèf rele sou manje li?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Èske bagay san gou kapab manje san sèl, oswa èske pati blan nan zye poul a gen gou?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Nanm mwen p ap touche yo. Yo tankou manje abominab pou mwen.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
“O ke sa m mande ta kab rive, e ke Bondye ta ban m sa m anvi wè a!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Ke Bondye ta dakò pou kraze m nèt, ke Li ta lache men l pou retire mwen nèt!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Kite sa toujou kòm konsolasyon mwen; wi, kite mwen rejwi nan doulè k ap kraze mwen, pou m pa t renye pawòl a Sila Ki Sen an.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Ki jan fòs mwen ye, pou m ta tan? Epi kilès lafen mwen, ke m ta dwe sipòte?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Èske fòs mwen tankou wòch, o èske chè m kon bwonz?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Èske se pa ke nanpwen sekou anndan m, ke tout sajès fin chase lwen mwen?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
“Paske pou nonm ki pèdi tout espwa a, li ta dwe twouve konpasyon nan zanmi li; menm a li menm ki kon pèdi lakrent Wo Pwisan an.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Frè m yo te aji ak desepsyon kon yon ravin, kon flèv ravin ki vin sèch;
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
ki vin sal tankou glas k ap fonn kote lanèj kon kache.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Nan sezon sèch, yo pa la; lè li cho, yo disparèt sou plas yo.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Chemen a kous pa yo tòde tout kote; yo monte rive vin anyen; yo vin disparèt.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Karavàn Théma yo te vin veye; vwayajè Séba yo te gen espwa yo.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Yo te desi paske yo te mete konfyans; yo te vini la, e te etone.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Anverite, koulye a se konsa ou ye; ou wè laperèz e ou vin pè.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Èske mwen te di ou: ‘Ban m yon bagay’? Oswa m te fè yon demann anba tab pou retire nan richès ou?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Oswa ‘delivre m nan men advèsè a’? Oswa ‘rachte mwen nan men opresè sila yo’?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
“Enstwi mwen e mwen va pe la! Montre mwen kote mwen gen tò.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Kèl doulè pawòl onèt sa yo genyen! Men kisa diskou ou a pwouve?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Èske ou gen entansyon repwoche pawòl mwen yo, lè ou konnen se van ki mèt pawòl yo lè moun dekouraje nèt?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Konsa, ou ta menm tire osò pou òfelen yo e fè twòk pou zanmi ou.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Alò, souple, gade mwen e wè si se manti m ap fè nan figi ou.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Rete la, koulye a e pa kite enjistis fèt. Retounen kote m! Jiska prezan, ladwati mwen rete ladan an.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Èske gen enjistis sou lang mwen? Èske bouch mwen pa kapab distenge gou gwo malè?”
