< Jób 6 >
1 Jób pedig felele, és monda:
Jòb pran lapawòl, li di konsa:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
-Si yo te ka pran pèz lapenn mwen, si yo te ka peze tout malè mwen yo nan balans,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
yo ta jwenn yo pi lou pase tout sab ki bò lanmè. Lè sa a, nou pa ta sezi tande m' pale jan m'ap pale a.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Bondye ki gen tout pouvwa a plante flèch li yo sou mwen. Pwazon yo a anvayi tout kò m'. Bondye voye sou mwen tout kalite malè pou fè kè m' kase.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Bourik mawon pa ranni lè li gen zèb pou l' manje. Ni bèf pa rele lè li gen manje devan l'.
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Moun pa manje manje ki san gou, manje ki san sèl. Blan ze pa gen bon gou nan bouch.
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Mwen pa menm gen apeti pou bagay konsa. Tou sa mwen manje fè kè m' tounen.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Si Bondye te ka ban mwen sa m' mande l' la! Si li te ka fè m' jwenn sa m'ap tann lan!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Si sèlman sa ta fè l' plezi pou l' touye m'! Si li ta vle lonje men l' pou l' disparèt mwen!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Se ta va yon gwo konsolasyon pou mwen. Malgre tout soufrans mwen yo, mwen ta danse, mwen ta fè fèt, paske mwen konnen mwen pa janm dezobeyi lòd Bondye ki apa a bay.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Mwen pa gen fòs pou m' tann ankò. Pa gen ankenn espwa pou mwen. Sa m' bezwen viv toujou fè?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Se pa wòch mwen ye. Se pa bout fè kò m' ye.
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Mwen pa gen fòs ankò pou m' kenbe. Kote m' vire, mwen pa jwenn sekou.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Nan tray m'ap pase koulye a, mwen bezwen bon zanmi ki pou soutni m', menm si mwen ta vire do bay Bondye.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Men, frè m' yo, nou p'ap di m' anyen la a. Nou tankou ravin chèch ki pa gen dlo depi lapli pa tonbe.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Nan sezon fredi, lè lanèj ap fonn, yo plen dlo sal ki frèt kou glas.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Men, nan sezon lesèk, pa yon gout dlo! Chalè solèy la cheche yo nèt.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Bann vwayajè yo kite chemen yo pou y' al dèyè dlo. Yo pèdi nan dezè a. Yo mouri.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Vwayajè ki soti nan peyi Cheba ak nan peyi Saba ap touye tèt yo chache dlo.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Yo pa ka jwenn. Rive devan ravin lan, yo pa konn sa pou yo fè.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Wi, mezanmi. Nou tankou yon ravin chèch pou mwen. Nou wè nan ki eta mwen ye, nou pè, n'ap renka kò nou dèyè.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Eske m' te mande nou pou nou fè m' kado kichòy? Osinon pou nou fè yon moun kado pou mwen nan sa nou genyen?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Eske mwen te mande nou pou nou vin wete m' anba grif yon lènmi, osinon pou nou delivre m' anba men yon moun k'ap fè m' soufri?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Bon. Pale avè m'. Si m' antò, fè m' wè kote m' antò a. Lè sa a, m'a pe bouch mwen. M'a koute nou.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Pawòl ki pale verite bon pou tande. Men, m' pa wè sa nou vle di m' la a.
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Ou di mwen fin dekouraje. Se depale m'ap depale. Poukisa atò w'ap kritike pawòl mwen yo konsa?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Konsa tou, ou ta rive jwe lajan sou tèt timoun san papa. Ou ta fè lajan sou tèt bon zanmi ou.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Koulye a, monchè, tanpri, gade m' nan je. Mwen p'ap ba ou manti.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Tounen non! Pa fè m' lenjistis sa a! Tounen, mwen di ou. Se kòz mwen m'ap defann.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Eske se manti m'ap bay? Dapre nou, mwen pa konnen sa ki byen ak sa ki mal?