Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Hiob antwortete und sprach:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Wenn man doch meinen Unmut wöge und mein Leiden zugleich in die Waage legte!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Denn nun ist es schwerer als Sand am Meer; darum gehen meine Worte irre.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Denn die Pfeile des Allmächtigen stecken in mir: derselben Gift muß mein Geist trinken, und die Schrecknisse Gottes sind auf mich gerichtet.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Das Wild schreit nicht, wenn es Gras hat; der Ochse blökt nicht, wenn er sein Futter hat.
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Kann man auch essen, was ungesalzen ist? Oder wer mag kosten das Weiße um den Dotter?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Was meine Seele widerte anzurühren, das ist meine Speise, mir zum Ekel.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
O, daß meine Bitte geschähe und Gott gäbe mir, was ich hoffe!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Daß Gott anfinge und zerschlüge mich und ließe seine Hand gehen und zerscheiterte mich!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
So hätte ich nun Trost, und wollte bitten in meiner Krankheit, daß er nur nicht schonte, habe ich doch nicht verleugnet die Reden des Heiligen.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Was ist meine Kraft, daß ich möge beharren? und welches ist mein Ende, daß meine Seele geduldig sein sollte?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Ist doch meine Kraft nicht steinern und mein Fleisch nicht ehern.
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Habe ich doch nirgend Hilfe, und mein Vermögen ist dahin.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Wer Barmherzigkeit seinem Nächsten verweigert, der verläßt des Allmächtigen Furcht.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Meine Brüder trügen wie ein Bach, wie Wasserströme, die vergehen,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
die trübe sind vom Eis, in die der Schnee sich birgt:
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
zur Zeit, wenn sie die Hitze drückt, versiegen sie; wenn es heiß wird, vergehen sie von ihrer Stätte.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Die Reisezüge gehen ab vom Wege, sie treten aufs Ungebahnte und kommen um;
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
die Reisezüge von Thema blicken ihnen nach, die Karawanen von Saba hofften auf sie:
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
aber sie wurden zu Schanden über ihrer Hoffnung und mußten sich schämen, als sie dahin kamen.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
So seid ihr jetzt ein Nichts geworden, und weil ihr Jammer sehet, fürchtet ihr euch.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Habe ich auch gesagt: Bringet her von eurem Vermögen und schenkt mir
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
und errettet mich aus der Hand des Feindes und erlöst mich von der Hand der Gewalttätigen?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Lehret mich, so will ich schweigen; und was ich nicht weiß, darin unterweist mich.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Warum tadelt ihr rechte Rede? Wer ist unter euch, der sie strafen könnte?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Gedenket ihr, Worte zu strafen? Aber eines Verzweifelten Rede ist für den Wind.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Ihr fielet wohl über einen armen Waisen her und grübet eurem Nachbarn Gruben.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Doch weil ihr habt angehoben, sehet auf mich, ob ich vor euch mit Lügen bestehen werde.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Antwortet, was recht ist; meine Antwort wird noch recht bleiben.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Ist denn auf meiner Zunge Unrecht, oder sollte mein Gaumen Böses nicht merken?
