Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Et Job reprit et dit:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Ah! qu'on pèse, qu'on pèse mon tourment! et qu'on mette mon malheur dans la balance aussi!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
car sur le sable des mers il l'emporte en grandeur: de là mes paroles outrées!
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Car je porte sur moi les flèches du Tout-puissant, de leur poison mon cœur est abreuvé; les terreurs de Dieu m'ont cerné.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
L'onagre brait-il auprès de la verdure? Le taureau mugit-il auprès de son fourrage?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Mange-t-on ce qui est insipide, sans sel? Le blanc de l'œuf a-t-il une saveur?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Mon âme refuse d'y toucher, et c'est comme une pourriture qui infecte mon pain.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
O, si mon vœu pouvait s'accomplir, et si Dieu remplissait mon souhait!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
S'il plaisait à Dieu de m'écraser, d'étendre sa main, et de me retrancher!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Ainsi j'aurais encore une consolation, et une joie dans les maux qu'il ne m'épargne pas, car je n'ai point renié la parole du Dieu Saint.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Qu'est-ce que ma force pour attendre? et qu'est-ce que ma fin, pour patienter?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Ma force est-elle la force de la pierre? mon corps est-il d'airain?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Par moi-même ne suis-je pas sans ressources, et le secours n'est-il pas refoulé loin de moi?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
A l'affligé son ami doit de l'affection, sinon il dépouille la crainte du Tout-puissant.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mes frères sont perfides comme le torrent, comme les eaux des ravins, qui tarissent,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
que troublent les glaces, où s'enfonce la neige,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
qui, au temps de leur baisse, se dissipent, et, quand vient la chaleur, leur lit se trouve à sec.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Les caravanes s'écartent de leur route, s'avancent dans le désert, et périssent;
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
là portent leurs regards les caravanes de Théma, là les voyageurs de Séba placent leur espérance;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
ils ont honte d'avoir eu confiance, ils y arrivent, et sont confus.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
De même vous n'êtes rien, vous voyez la terreur, et tremblez.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Est-ce que j'ai dit: Donnez-moi! et avec vos biens, gagnez-moi la faveur!
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
et tirez-moi de la main de l'ennemi, et de la main des furieux rachetez-moi?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Instruisez-moi! je veux me taire, et faites-moi sentir en quoi j'ai failli!
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Quelle force dans le langage de la vérité! mais que démontrent vos remontrances?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Est-ce des discours que vous pensez à reprendre? mais on livre au vent les propos du désespoir.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Oui, sur l'orphelin vous jetez le filet, et vous creusez la fosse devant votre ami.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Mais ici, veuillez me regarder! et vos yeux vous diront si je suis un menteur.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Revenez donc! qu'il n'y ait pas injustice! revenez! j'ai encore raison sur ce point.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
L'injustice est-elle sur ma langue, et mon palais ne distingue-t-il pas ce qui est mauvais?
