Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Job reprenant dit:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Plût à Dieu que l'on mît à la fois dans une balance ma colère et mes douleurs;
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Celles-ci pèseraient plus que le sable du rivage de la mer; mais, à ce qu'il me semble, mes paroles sont en efficacité.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Car j'ai dans le corps les traits du Seigneur; leur courroux boit mon sang, et dès que je commence à discourir, ils me percent.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Mais quoi! Est-ce sans motif que l'âne sauvage se met à braire, ou parce qu'il demande à manger? Et le bœuf mugit-il devant une crèche pleine de fourrage?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Mange-t-on le pain sans sel? Et trouve-t-on du goût aux paroles vaines?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Pour moi, les aliments que l'on me sert, maintenant que je suis en proie à une colère qui ne me laisse point de repos, ont une odeur comme celle du lion.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Puisse ma prière être exaucée, puisse le Seigneur m'accorder ce que j'espère.
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Le Seigneur a commencé, qu'il m'achève; qu'il mette fin à mes maux par une prompte mort.
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Puisse ma ville être un sépulcre dont je franchisse le mur d'un saut; je n'hésiterais pas; car je n'ai jamais éludé les saintes volontés de mon Dieu.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Quelle est donc ma force pour subsister? Combien de temps encore ma vie me soutiendra-t-elle?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Ai-je la fermeté de la pierre? Mes chairs sont-elles d'airain?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Est-ce que je n'avais pas mis ma confiance en Dieu? Mais tout secours s'est éloigné de moi.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
La miséricorde m'a méconnu; l'œil vigilant du Seigneur m'a méprisé.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mes proches ne m'ont point regardé; ils m'ont quitté rapides comme un torrent; ils ont passé près de moi comme un flot.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Ceux qui me révéraient, je vois maintenant qu'ils s'étaient attachés à moi comme la neige ou la glace,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Qui fondent au retour de la chaleur, tellement que l'on ne peut retracer ce qu'elles étaient.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
C'est ainsi qu'ils m'ont tous abandonné; j'ai péri et je suis devenu un homme sans asile.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Regardez les chemins de Théman et les sentiers de Sadeba, vous qui voyez parfaitement.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Ils auront à rougir de honte, ceux qui se croient forts parce qu'ils possèdent des villes et des richesses.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Et vous, vous êtes venus à moi sans pitié; et quand vous avez vu ma plaie, vous avez eu peur.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Qu'y a-t-il? Vous ai-je demandés? Est-ce que j'attends de vous quelque force
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Pour me sauver de mes ennemis et me protéger contre les puissants?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Instruisez-moi et je garderai le silence; si j'ai erré en quoi que ce soit, ne tardez pas à me le dire.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Mais, à ce qu'il me semble, les discours d'un homme sincère sont sans efficacité, et je n'attends de vous aucune force.
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Vos réprimandes ne me rendront même pas le calme, et je suis importuné par le bruit de vos paroles.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
En effet vous tombez sur un orphelin; vous vous jetez sur votre ami.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Puisque je vous ai vus en face, je ne dissimulerai rien.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Demeurez; entre nous point d'iniquité, remettez-vous d'accord avec un juste.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Car ma langue dit-elle rien qui ne soit équitable; et mon gosier donne-t- il passage à des paroles étudiées?
