Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Et Job répondit et dit:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Oh! si mon chagrin était bien pesé, et si on mettait toute ma calamité dans la balance!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Car maintenant elle pèserait plus que le sable des mers; c’est pourquoi mes paroles sont outrées;
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Car les flèches du Tout-puissant sont en moi, leur venin boit mon esprit; les frayeurs de Dieu se rangent en bataille contre moi.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
L’âne sauvage brait-il auprès de l’herbe? Le bœuf mugit-il auprès de son fourrage?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Ce qui est insipide, le mange-t-on sans sel? Y a-t-il de la saveur dans le blanc d’un œuf?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Ce que mon âme refusait de toucher est comme ma dégoûtante nourriture.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh! si ma demande s’accomplissait, et si Dieu m’accordait mon désir,
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
S’il plaisait à Dieu de m’écraser, de lâcher sa main et de me retrancher!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Alors il y aurait encore pour moi une consolation, et, dans la douleur qui ne m’épargne pas, je me réjouirais de ce que je n’ai pas renié les paroles du Saint.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Quelle est ma force pour que j’attende, et quelle est ma fin pour que je patiente?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Ma force est-elle la force des pierres? Ma chair est-elle d’airain?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
N’est-ce pas qu’il n’y a point de secours en moi, et que toute capacité est chassée loin de moi?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
À celui qui est défaillant est due la miséricorde de la part de son ami, sinon il abandonnera la crainte du Tout-puissant.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mes frères m’ont trahi comme un torrent, comme le lit des torrents qui passent,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Qui sont troubles à cause des glaces, dans lesquels la neige se cache;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Au temps où ils se resserrent ils tarissent, quand la chaleur les frappe ils disparaissent de leur lieu:
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Ils serpentent dans les sentiers de leur cours, ils s’en vont dans le désert, et périssent.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Les caravanes de Théma les cherchaient du regard, les voyageurs de Sheba s’attendaient à eux;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Ils ont été honteux de leur confiance; ils sont venus là, et ont été confondus.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
De même maintenant vous n’êtes rien; vous avez vu un objet de terreur, et vous vous êtes effrayés.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Ai-je dit: Donnez-moi, et de votre richesse faites-moi des présents,
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Et délivrez-moi de la main de l’oppresseur, et rachetez-moi de la main des terribles?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Enseignez-moi, et je me tairai; et faites-moi comprendre en quoi je me trompe.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Combien sont puissantes les paroles justes! Mais la censure de votre part que reprend-elle?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Songez-vous à censurer des discours? Mais les paroles d’un désespéré ne sont faites que pour le vent.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Certes, vous tombez sur l’orphelin, et vous creusez [une fosse] pour votre ami.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Et maintenant, si vous voulez, regardez-moi; vous mentirais-je donc en face?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Revenez, je vous prie; qu’il n’y ait pas d’injustice; oui, revenez encore: ma justice sera là.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Y a-t-il de l’iniquité en ma langue? Mon palais ne discernerait-il pas la méchanceté?
