Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Alors Job prit la parole et dit:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Oh! S’il était possible de peser mon affliction, et de mettre toutes ensemble mes calamités dans la balance!...
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Elles seraient plus pesantes que le sable de la mer: voilà pourquoi mes paroles vont jusqu’à la folie.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Car les flèches du Tout-Puissant me transpercent, et mon âme en boit le venin; les terreurs de Dieu sont rangées en bataille contre moi.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Est-ce que l’onagre rugit auprès de l’herbe tendre? Est-ce que le bœuf mugit devant sa pâture?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Comment se nourrir d’un mets fade et sans sel, ou bien trouver du goût au jus d’une herbe insipide?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Ce que mon âme se refuse à toucher, c’est là mon pain, tout couvert de souillures.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Qui me donnera que mon vœu s’accomplisse, et que Dieu réalise mon attente!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Que Dieu daigne me briser, qu’il laisse aller sa main et qu’il tranche mes jours!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Et qu’il me reste du moins cette consolation, que j’en tressaille dans les maux dont il m’accable: de n’avoir jamais transgressé les commandements du Saint!
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Quelle est ma force, pour que j’attende? Quelle est la durée de mes jours, pour que j’aie patience?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Ma force est-elle la force des pierres, et ma chair est-elle d’airain?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Ne suis-je pas dénué de tout secours, et tout espoir de salut ne m’est-il pas enlevé?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Le malheureux a droit à la pitié de son ami, eût-il même abandonné la crainte du Tout-Puissant.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mes frères ont été perfides comme le torrent, comme l’eau des torrents qui s’écoulent.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Les glaçons en troublent le cours, la neige disparaît dans leurs flots.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Au temps de la sécheresse, ils s’évanouissent; aux premières chaleurs, leur lit est desséché.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Dans des sentiers divers leurs eaux se perdent, elles s’évaporent dans les airs, et ils tarissent.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Les caravanes de Théma comptaient sur eux; les voyageurs de Saba espéraient en eux;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
ils sont frustrés dans leur attente; arrivés sur leurs bords, ils restent confondus.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Ainsi vous me manquez à cette heure; à la vue de l’infortune, vous fuyez épouvantés.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Vous ai-je dit: « Donnez-moi quelque chose, faites-moi part de vos biens,
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
délivrez-moi de la main de l’ennemi, arrachez-moi de la main des brigands? »
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Instruisez-moi, et je vous écouterai en silence; faites-moi voir en quoi j’ai failli.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Qu’elles ont de force les paroles équitables! Mais sur quoi tombe votre blâme?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Voulez-vous donc censurer des mots? Les discours échappés au désespoir sont la proie du vent.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Ah! Vous jetez le filet sur un orphelin, vous creusez un piège à votre ami!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Maintenant, daignez vous retourner vers moi, et vous verrez si je vous mens en face.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Revenez, ne soyez pas injustes; revenez, et mon innocence apparaîtra.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Y a-t-il de l’iniquité sur ma langue, ou bien mon palais ne sait-il pas discerner le mal?
