Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Job vastasi ja sanoi:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
"Oi, jospa minun suruni punnittaisiin ja kova onneni pantaisiin sen kanssa vaakaan!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Sillä se on nyt raskaampi kuin meren hiekka; sentähden menevät sanani harhaan.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Sillä Kaikkivaltiaan nuolet ovat sattuneet minuun; minun henkeni juo niiden myrkkyä. Jumalan kauhut ahdistavat minua.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Huutaako villiaasi vihannassa ruohikossa, ammuuko härkä rehuviljansa ääressä?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Käykö äitelää syöminen ilman suolaa, tahi onko makua munanvalkuaisessa?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Sieluni ei tahdo koskea sellaiseen, se on minulle kuin saastainen ruoka.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oi, jospa minun pyyntöni täyttyisi ja Jumala toteuttaisi minun toivoni!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Jospa Jumala suvaitsisi musertaa minut, ojentaa kätensä ja katkaista elämäni langan!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Niin olisi vielä lohdutuksenani-ja ilosta minä hypähtäisin säälimättömän tuskan alla-etten ole kieltänyt Pyhän sanoja.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Mikä on minun voimani, että enää toivoisin, ja mikä on loppuni, että tätä kärsisin?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Onko minun voimani vahva kuin kivi, onko minun ruumiini vaskea?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Eikö minulla ole enää mitään apua, onko pelastus minusta karkonnut?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Tuleehan ystävän olla laupias nääntyvälle, vaikka tämä olisikin hyljännyt Kaikkivaltiaan pelon.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Minun veljeni ovat petolliset niinkuin vesipuro, niinkuin sadepurot, jotka juoksevat kuiviin.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Ne ovat jääsohjusta sameat, niihin kätkeytyy lumi;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
auringon paahtaessa ne ehtyvät, ne häviävät paikastansa helteen tullen.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Niiden juoksun urat mutkistuvat, ne haihtuvat tyhjiin ja katoavat.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Teeman karavaanit tähystelivät, Seban matkueet odottivat niitä;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
he joutuivat häpeään, kun niihin luottivat, pettyivät perille tullessansa.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Niin te olette nyt tyhjän veroiset: te näette kauhun ja peljästytte.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Olenko sanonut: 'Antakaa minulle ja suorittakaa tavaroistanne lahjus minun puolestani,
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
pelastakaa minut vihollisen vallasta ja lunastakaa minut väkivaltaisten käsistä'?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Opettakaa minua, niin minä vaikenen; neuvokaa minulle, missä olen erehtynyt.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Kuinka tehoaakaan oikea puhe! Mutta mitä merkitsee teidän nuhtelunne?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Aiotteko nuhdella sanoja? Tuultahan ovat epätoivoisen sanat.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Orvostakin te heittäisitte arpaa ja hieroisitte kauppaa ystävästänne.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Mutta suvaitkaa nyt kääntyä minuun; minä totisesti en valhettele vasten kasvojanne.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Palatkaa, älköön vääryyttä tapahtuko; palatkaa, vielä minä olen oikeassa siinä.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Olisiko minun kielelläni vääryys? Eikö suulakeni tuntisi, mikä turmioksi on?"
