Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Then Job answered,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“Oh that my anguish were weighed, and all my calamity laid in the balances!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the seas, therefore my words have been rash.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Almighty are within me. My spirit drinks up their poison. The terrors of God set themselves in array against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Does the wild donkey bray when he has grass? Or does the ox low over his fodder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Can that which has no flavour be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
My soul refuses to touch them. They are as loathsome food to me.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
“Oh that I might have my request, that God would grant the thing that I long for,
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
even that it would please God to crush me; that he would let loose his hand, and cut me off!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Let it still be my consolation, yes, let me exult in pain that doesn’t spare, that I have not denied the words of the Holy One.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
What is my strength, that I should wait? What is my end, that I should be patient?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Is my strength the strength of stones? Or is my flesh of bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Isn’t it that I have no help in me, that wisdom is driven away from me?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
“To him who is ready to faint, kindness should be shown from his friend; even to him who forsakes the fear of the Almighty.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
My brothers have dealt deceitfully as a brook, as the channel of brooks that pass away;
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
which are black by reason of the ice, in which the snow hides itself.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
In the dry season, they vanish. When it is hot, they are consumed out of their place.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
The caravans that travel beside them turn away. They go up into the waste, and perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
The caravans of Tema looked. The companies of Sheba waited for them.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
They were distressed because they were confident. They came there, and were confounded.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
For now you are nothing. You see a terror, and are afraid.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Did I ever say, ‘Give to me’? or, ‘Offer a present for me from your substance’?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
or, ‘Deliver me from the adversary’s hand’? or, ‘Redeem me from the hand of the oppressors’?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
“Teach me, and I will hold my peace. Cause me to understand my error.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
How forcible are words of uprightness! But your reproof, what does it reprove?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Do you intend to reprove words, since the speeches of one who is desperate are as wind?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Yes, you would even cast lots for the fatherless, and make merchandise of your friend.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Now therefore be pleased to look at me, for surely I will not lie to your face.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Please return. Let there be no injustice. Yes, return again. My cause is righteous.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Is there injustice on my tongue? Can’t my taste discern mischievous things?
