Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Then Job answered and said,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“Oh, if only my anguish were weighed; if only all my calamity were laid in the balance!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the seas. That is why my words were reckless.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Almighty are in me, my spirit drinks up the poison; the terrors of God have arranged themselves in array against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Does the wild donkey bray in despair when he has grass? Or does the ox low in hunger when it has fodder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Can that which has no taste be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
I refuse to touch them; they are like disgusting food to me.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh, that I might have my request; oh, that God would grant me the thing I long for:
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
that it would please God to crush me once, that he would let loose his hand and cut me off from this life!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
May this still be my consolation— even if I exult in pain that does not lessen: that I have not denied the words of the Holy One.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
What is my strength, that I should try to wait? What is my end, that I should prolong my life?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Is my strength the strength of stones? Or is my flesh made of bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Is it not true that I have no help in myself, and that wisdom has been driven out of me?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
To the person who is about to faint, faithfulness should be shown by his friend; even to him who forsakes the fear of the Almighty.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
But my brothers have been as faithful to me as a desert streambed, as channels of water that pass away to nothing,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
which are darkened because of ice over them, and because of the snow that hides itself in them.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
When they thaw out, they vanish; when it is hot, they melt out of their place.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
The caravans that travel by their way turn aside for water; they wander into barren land and then perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Caravans from Tema looked there, while companies of Sheba hoped in them.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
They were disappointed because they had been confident of finding water. They went there, but they were deceived.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
For now you friends are nothing to me; you see my dreadful situation and are afraid.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Did I say to you, 'Give something to me?' Or, 'Offer me a gift from your wealth?'
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Or, 'Save me from my adversary's hand?' Or, 'Ransom me from the hand of my oppressors?'
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my peace; make me understand where I have been wrong.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
How painful are truthful words! But your arguments, how do they actually rebuke me?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Do you plan to ignore my words, treating the words of a desperate man like the wind?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Indeed, you cast lots for a fatherless child, and haggle over your friend like merchandise.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Now, therefore, please look at me, for surely I would not lie to your face.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Relent, I beg you; let there be no injustice with you; Indeed, relent, for my cause is just.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Is there evil on my tongue? Cannot my mouth detect malicious things?
