Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Then Job answered and said:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
O that my grief were weighed thoroughly! That my calamities were put together in the balance!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Surely they would be heavier than the sand of the sea; On this account were my words rash.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Almighty have pierced me; Their poison drinketh up my spirit; The terrors of God set themselves in array against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Doth the wild ass bray in the midst of grass? Or loweth the ox over his fodder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Can that which is unsavory be eaten without salt? Is there any taste in the white of an egg?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
That which my soul abhorreth to touch Hath become my loathsome food.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
O that I might have my request, And that God would grant me that which I long for!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
That it would please God to destroy me; That he would let loose his hand, and make an end of me!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Yet it should still be my consolation, Yea, in unsparing anguish I would exult, That I have not denied the commands of the Holy One.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
What is my strength, that I should hope? And what mine end, that I should be patient?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Is my strength the strength of stones? Or is my flesh brass?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Alas, there is no help within me! Deliverance is driven from me!
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
To the afflicted, kindness should be shown by a friend; Else he casteth off the fear of the Almighty.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
But my brethren are faithless like a brook; Like streams of the valley that pass away;
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Which are turbid by reason of the ice, And the snow, which hideth itself in them.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
As soon as they flow forth, they vanish; When the heat cometh, they are dried up from their place.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
The caravans turn aside to them on their way; They go up into the desert, and perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
The caravans of Tema look for them; The companies of Sheba expect to see them;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
They are ashamed that they have relied on them; They come to their place, and are confounded.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
So ye also are nothing; Ye see a terror, and shrink back.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Have I said, Bring me gifts? Or, Give a present for me out of your substance?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Or, Deliver me from the enemy's hand? Or, Rescue me from the hand of the violent?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Convince me, and I will hold my peace; Cause me to understand wherein I have erred.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
How powerful are the words of truth! But what do your reproaches prove?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Do ye mean to censure words? The words of a man in despair are but wind.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Truly ye spread a net for the fatherless; Ye dig a pit for your friend.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Look now upon me, I pray you; For to your very face can I speak falsehood?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Return, I pray, and let there be no unfairness; Yea, return; —still is my cause righteous.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Is there iniquity on my tongue? Cannot my taste discern what is sinful?
