Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Bvt Iob answered, and said,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Oh that my griefe were well weighed, and my miseries were layed together in the balance.
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
For it woulde be nowe heauier then the sande of the sea: therefore my wordes are swallowed vp.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrowes of the Almightie are in me, the venime whereof doeth drinke vp my spirit, and the terrours of God fight against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Doeth the wilde asse bray when he hath grasse? or loweth the oxe when he hath fodder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
That which is vnsauerie, shall it be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egge?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Such things as my soule refused to touch, as were sorowes, are my meate.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh that I might haue my desire, and that God would grant me the thing that I long for!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
That is, that God would destroy me: that he would let his hand go, and cut me off.
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Then should I yet haue comfort, (though I burne with sorowe, let him not spare) because I haue not denyed the wordes of the Holy one.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
What power haue I that I should endure? or what is mine end, if I should prolong my life?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brasse?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Is it not so, that there is in me no helpe? and that strength is taken from me?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
He that is in miserie, ought to be comforted of his neighbour: but men haue forsaken the feare of the Almightie.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
My brethre haue deceiued me as a brook, and as the rising of the riuers they passe away.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Which are blackish with yee, and wherein the snowe is hid.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
But in time they are dryed vp with heate and are consumed: and when it is hote they faile out of their places,
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Or they depart from their way and course, yea, they vanish and perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
They that go to Tema, considered them, and they that goe to Sheba, waited for them.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
But they were confounded: when they hoped, they came thither and were ashamed.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Surely nowe are ye like vnto it: ye haue seene my fearefull plague, and are afraide.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Was it because I said, Bring vnto me? or giue a rewarde to me of your substance?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
And deliuer me from the enemies hande, or ransome me out of the hand of tyrants?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Teach me, and I wil hold my tongue: and cause me to vnderstande, wherein I haue erred.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Howe stedfast are the wordes of righteousnes? and what can any of you iustly reproue?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Doe ye imagine to reproue wordes, that the talke of the afflicted should be as the winde?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Ye make your wrath to fall vpon the fatherlesse, and dig a pit for your friende.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Nowe therefore be content to looke vpon me: for I will not lie before your face.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Turne, I pray you, let there be none iniquitie: returne, I say, and ye shall see yet my righteousnesse in that behalfe.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Is there iniquitie in my tongue? doeth not my mouth feele sorowes?
