< Jób 6 >
1 Jób pedig felele, és monda:
Then Job responded:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“If my grief could be weighed and my troubles placed on the scales
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
they would be heavier than the sand of the sea. That's why I spoke so rashly.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Almighty are in me; their poison saps my spirit. God's terrors are lined up against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Don't wild donkeys bray when their grass is gone? Don't cattle groan when they don't have food!
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Can something that's tasteless be eaten without salt? Is there any taste in the white of an egg?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
I just can't touch any food—even the thought makes me feel sick!
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh, if only I could have what I really want, that God would give me what I most desire—
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
that God would be willing to crush me to death, that he would just let me die!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
But it still comforts me to know, making me happy through the never-ending pain, that I have never rejected the words of God.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Why should I go on waiting when I don't have the strength? Why should I keep going when I don't know what is going to happen to me?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Am I as strong as rock? Am I made out of bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
How can I help myself now that any chance of success is ripped away from me?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Anyone who isn't kind to a friend has given up respecting the Almighty.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
My brothers have acted as deceptively as a desert stream, rushing waters in the desert that vanish.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
The stream floods when it is full of dark ice and melting snow,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
but in the heat it dries up and disappears, vanishing from where it once was.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Camel caravans turn aside to look for water, but don't find any and they die.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Caravans from Tema looked, travelers from Sheba were confident,
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
but their hopes were dashed—they came and found nothing.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Now you are no help, just like that—you see my trouble and you're afraid.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Have I asked you for anything? Have I told you to bribe anyone for me from your wealth?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Have I asked you to rescue me from an enemy? Have I told you to save me from my oppressors?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Explain this to me, and I'll be quiet. Show me where I'm wrong.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Honest words are painful, but what do your arguments prove?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Are you going to argue over what I said, when the words of someone in despair should be left to blow away in the wind?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
You would play dice to win an orphan; you would bargain away your friend!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Look me in the eye and see if I'm lying to your face!
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Don't talk like this! Don't be unjust! What I'm saying is right.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
I'm not telling lies—don't you think I wouldn't know if I was wrong?”