Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
But Job answered, and said:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
O that my sins, whereby I have deserved wrath, and the calamity that I suffer, were weighed in a balance.
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
As the sand of the sea this would appear heavier: therefore my words are full of sorrow:
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Lord are in me, the rage whereof drinketh up my spirit, and the terrors of the Lord war against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Will the wild ass bray when he hath grass? or will the ox low when he standeth before a full manger?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Or can an unsavoury thing be eaten, that is not seasoned with salt? or can a man taste that which when tasted bringeth death?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
The things which before my soul would not touch, now, through anguish are my meats.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Who will grant that my request may come: and that God may give me what I look for?
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
And that he that hath begun may destroy me, that he may let loose his hand, and cut me off?
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
And that this may be my comfort, that afflicting me with sorrow, he spare not, nor I contradict the words of the Holy One.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
For what is my strength, that I can hold out? or what is my end that I should keep patience?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
My strength is not the strength of stones, nor is my flesh of brass.
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Behold there is no help for me in myself, and my familiar friends also are departed from me.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
He that taketh away mercy from his friend, forsaketh the fear of the Lord.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
My brethren have passed by me, as the torrent that passeth swiftly in the valleys.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
They that fear the hoary frost, the snow shall fall upon them.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
At the time when they shall be scattered they shall perish: and after it groweth hot they shall be melted out of their place.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
The paths of their steps are entangled: they shall walk in vain, and shall perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Consider the paths of Thema, the ways of Saba, and wait a little while.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
They are confounded, because I have hoped: they are come also even unto me, and are covered with shame.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Now you are come: and now seeing my affliction you are afraid.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Did I say: Bring to me, and give me of your substance?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Or deliver me from the hand of the enemy, and rescue me out of the hand of the mighty?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my peace: and if I have been ignorant in any thing, instruct me.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Why have you detracted the words of truth, whereas there is none of you that can reprove me?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
You dress up speeches only to rebuke, and you utter words to the wind.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
You rush in upon the fatherless, and you endeavour to overthrow your friend.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
However finish what you have begun, give ear, and see whether I lie.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Answer, I beseech you, without contention: and speaking that which is just, judge ye.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
And you shall not And iniquity in my tongue, neither shall folly sound in my mouth.
