Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Then Job replied:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“If only my grief could be weighed and placed with my calamity on the scales.
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
For then it would outweigh the sand of the seas— no wonder my words have been rash.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For the arrows of the Almighty have pierced me; my spirit drinks in their poison; the terrors of God are arrayed against me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Does a wild donkey bray over fresh grass, or an ox low over its fodder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Is tasteless food eaten without salt, or is there flavor in the white of an egg?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
My soul refuses to touch them; they are loathsome food to me.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
If only my request were granted and God would fulfill my hope:
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
that God would be willing to crush me, to unleash His hand and cut me off!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
It still brings me comfort, and joy through unrelenting pain, that I have not denied the words of the Holy One.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
What strength do I have, that I should still hope? What is my future, that I should be patient?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Is my strength like that of stone, or my flesh made of bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Is there any help within me now that success is driven from me?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
A despairing man should have the kindness of his friend, even if he forsakes the fear of the Almighty.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
But my brothers are as faithless as wadis, as seasonal streams that overflow,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
darkened because of the ice and the inflow of melting snow,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
but ceasing in the dry season and vanishing from their channels in the heat.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Caravans turn aside from their routes; they go into the wasteland and perish.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
The caravans of Tema look for water; the travelers of Sheba hope to find it.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
They are confounded because they had hoped; their arrival brings disappointment.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
For now you are of no help; you see terror, and you are afraid.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Have I ever said, ‘Give me something; offer me a bribe from your wealth;
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
deliver me from the hand of the enemy; redeem me from the grasp of the ruthless’?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Teach me, and I will be silent. Help me understand how I have erred.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
How painful are honest words! But what does your argument prove?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Do you intend to correct my words, and treat as wind my cry of despair?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
You would even cast lots for an orphan and barter away your friend.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
But now, please look at me. Would I lie to your face?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Reconsider; do not be unjust. Reconsider, for my righteousness is at stake.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Is there iniquity on my tongue? Can my mouth not discern malice?
