Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Saa tog Job til Orde og svarede:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Gid man vejed min Harme og vejed min Ulykke mod den!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Thi tungere er den end Havets Sand, derfor talte jeg over mig!
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Thi i mig sidder den Almægtiges Pile, min Aand inddrikker deres Gift; Rædsler fra Gud forvirrer mig.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Skriger et Vildæsel midt i Græsset, brøler en Okse ved sit Foder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Spiser man ferskt uden Salt, smager mon Æggehvide godt?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Min Sjæl vil ej røre derved, de Ting er som Lugt af en Løve.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Ak, blev mit Ønske dog opfyldt, Gud give mig det, som jeg haaber;
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
vilde Gud dog knuse mig, række Haanden ud og skære mig fra,
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
saa vilde det være min Trøst — jeg hopped af Glæde trods skaanselsløs Kval at jeg ikke har nægtet den Helliges Ord.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Hvad er min Kraft, at jeg skal holde ud, min Udgang, at jeg skal være taalmodig?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Er da min Kraft som Stenens, er da mit Legeme Kobber?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Ak, for mig er der ingen Hjælp, hver Udvej lukker sig for mig.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Den, der nægter sin Næste Godhed, han bryder med den Almægtiges Frygt.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mine Brødre sveg mig som en Bæk, som Strømme, hvis Vand svandt bort,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
de, der var grumset af os, og som Sneen gemte sig i,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
men som svandt ved Solens Glød, tørredes sporløst ud i Hede;
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Karavaner bøjer af fra Vejen, drager op i Ørkenen og gaar til Grunde;
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Temas Karavaner spejder, Sabas Rejsetog haaber paa dem,
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
men de beskæmmes i deres Tillid, de kommer derhen og skuffes!
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Ja, slige Strømme er I mig nu, Rædselen saa I og grebes af Skræk!
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Har jeg mon sagt: »Giv mig Gaver, løs mig med eders Velstand,
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
red mig af Fjendens Haand, køb mig fri fra Voldsmænds Haand!«
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Lær mig, saa vil jeg tie, vis mig, hvor jeg har fejlet!
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Redelig Tale, se, den gør Indtryk; men eders Revselse, hvad er den værd?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Er det jer Hensigt at revse Ord? Den fortvivledes Ord er dog Mundsvejr!
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Selv om en faderløs kasted I Lod og købslog om eders Ven.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Men vilde I nu dog se paa mig! Mon jeg lyver jer op i Ansigtet?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Vend jer hid, lad der ikke ske Uret, vend jer, thi end har jeg Ret!
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Er der Uret paa min Tunge, eller skelner min Gane ej, hvad der er ondt?
