Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Men Job svarede og sagde:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Gid min Harm maatte vejes, og man ligervis vilde lægge min Ulykke i Vægtskaaler!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Thi den er nu svarere end Sand i Havet; derfor bruse mine Ord frem.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Thi den Almægtiges Pile ere i mig, min Aand inddrikker deres Gift; Guds Rædsler stille sig op imod mig.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Mon Vildæselet skryder, naar det har Græs? eller mon Oksen bøger, naar den har Foder?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Mon det vamle kan ædes uden Salt? eller er der Smag i det hvide om Æggeblommen?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Hvad min Sjæl vægrede sig ved at røre, det er blevet mig som en usund Spise.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Gid det, jeg begærer, maatte komme, og Gud vilde opfylde mit Haab!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
og at Gud vilde knuse mig, at han vilde lade sin Haand løs og afskære mig!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Da havde jeg endnu Trøst og kunde glæde mig i Smerten, i hvilken han ikke skaaner; thi jeg har ikke fornægtet den helliges Tale.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Hvad er min Kraft, at jeg skulde haabe? og hvad Ende venter mig, at jeg skulde forlænge mit Liv?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Mon min Kraft er Kraft af Sten? mon mit Kød er af Kobber?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Sandelig, der er ikke Hjælp i mig, og Kraften er vegen fra mig!
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Den ulykkelige kan kræve Medynk af sin Ven, selv om han forlader den Almægtiges Frygt.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mine Brødre have skuffet som en Bæk, som i Dalene Strømme, der fare forbi,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
de, der ere mørke af Is, i hvilke Sneen skjuler sig.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Paa den Tid de optøes, da blive de borte; naar det bliver hedt, da forsvinde de fra deres Sted.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Rejsetog bøje af fra deres Vej, de drage op i Ørken og omkomme.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Rejsetog fra Thema skuede hen efter dem, vejfarende fra Seba satte Lid til dem.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
De bluedes, at de havde forladt sig paa dem; de kom lige til dem og bleve skuffede.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Saaledes ere I nu blevne som intet; I se Rædsel og frygte.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Mon jeg har sagt: Giver mig og skænker for min Skyld noget af eders Formue?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
eller redder mig af Fjendens Haand, og udløser mig af Voldsmænds Haand?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Lærer mig, og jeg vil tie, og viser mig, hvori jeg har faret vild.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Hvad ere Oprigtigheds Taler kraftige! Men hvad bevise eders Beviser?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Agte I Ord for at være Bevis og den mistrøstiges Taler for Mundsvejr?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Ja, I kunne kaste Lod om en faderløs og grave Grav for eders Næste.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Og nu, om I ville, da vender Ansigtet til mig, og mon jeg skulde lyve for eders Ansigt?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Kære, vender om, lader Uretfærdighed ikke ske; ja, vender om, endnu skal min Retfærdighed kendes i denne Sag!
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Mon der være Uret paa min Tunge? mon min Gane ikke skulde skelne, hvad ondt er?
