Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
A Job progovori i reče:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“O, kad bi se jad moj izmjeriti mog'o, a nevolje moje stavit' na tezulju!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Teže one jesu od sveg pijeska morskog, i stoga mi riječi zastraniti znaju.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Strijele Svesilnoga u mojem su mesu, ljuti otrov njihov ispija mi dušu, Božje se strahote oborile na me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
TÓa, kraj svježe trave njače li magarac, muče li goveče kraj punih jasala?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Zar hranu bljutavu jedemo bez soli? Zar kakove slasti ima u bjelancu?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Al' ono što mi se gadilo dotaći, to mi je sada sva hrana u bolesti.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
O, da bi se molba moja uslišala, da mi Bog ispuni ono čem se nadam!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
O, kada bi me Bog uništiti htio, kada bi mahnuo rukom da me satre!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Za mene bi prava utjeha to bila, klicati bih mog'o u mukama teškim što se ne protivljah odluci Svetoga.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Zar snage imam da mogu čekati? Radi kakve svrhe da ja duže živim?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Zar je snaga moja k'o snaga kamena, zar je tijelo moje od mjedi liveno?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Na što se u sebi osloniti mogu? Zar mi svaka pomoć nije uskraćena?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Tko odbija milost bližnjemu svojemu, prezreo je strah od Boga Svesilnoga.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Kao potok me iznevjeriše braća, kao bujice zimske svoje korito.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Od leda mutne vode im se nadimlju, 'bujaju od snijega što se topit' stao;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
al u doba sušno naskoro presahnu, od žege ishlape tada iz korita.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Karavane zbog njih skreću sa putova, u pustinju zađu i u njoj se gube.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Karavane temske očima ih traže, putnici iz Šebe nadaju se njima.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
A kad do njih dođu, nađu se u čudu, jer su se u nadi svojoj prevarili.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
U ovom ste času i vi meni takvi: vidjeste strahotu pa se preplašiste.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Rekoh li vam možda: 'Darujte mi štogod, poklonite nešto od svojega blaga;
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
iz šake dušmanske izbavite mene, oslobodite me silnikova jarma?'
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Vi me poučite, pa ću ušutjeti, u čem je moj prijestup, pokažite meni.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
O, kako su snažne besjede iskrene! Al' kamo to vaši smjeraju prijekori?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Mislite li možda prekoriti riječi? TÓa u vjetar ide govor očajnikov!
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Nad sirotom kocku zar biste bacali i sa prijateljem trgovali svojim?
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
U oči me sada dobro pogledajte, paz'te neću li vam slagati u lice.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Povucite riječ! Kakve li nepravde! Povucite riječ, neporočan ja sam!
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Zar pakosti ima na usnama mojim? Zar nesreću svaku okusio nisam?
