Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
約伯回答說：
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
恨不得有人衡量衡量我的痛苦，把我所受的災禍一起放在天秤上!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
它們重過海岸的沙粒，難怪我出言冒失。
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
因為全能者的箭射中了我，我的心靈喝盡它們的毒汁，天主的恐嚇列陣攻擊我。
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
野驢有青草，難道還嘶叫﹖牛對著草料，難道還吼鳴﹖
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
淡而無鹽的食物，豈能下咽﹖蛋白能有什麼滋味﹖
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
這使我厭惡的食物，我實不願沾唇。
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
惟願我的祈求實現，願天主滿全我的希望!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
願天主擊毀我，鬆手使我消滅!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
這樣，我仍有安慰，在悽慘的痛苦中，仍然喜悅，因為我沒有違犯聖者的教訓。
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
我有什麼力量使我期待，有什麼結局使我拖延生命﹖
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
我的力量豈有巖石之堅﹖我的肉身豈是銅製的﹖
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
在我內還能找到什麼作援助﹖任何扶助豈不都遠離了我﹖
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
誰不憐憫自己的友人，就是放棄了敬畏天主之心。
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
我的兄弟們詭詐有如溪水，有如水過即乾的河床。
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
溪水因結冰而混濁，積雪掩蓋在其上；
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
季節一溫暖，溪水即竭，天氣一炎熱，河床即乾。
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
商隊離開大道，走入荒野，因而喪命。
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
特瑪的商隊觀望，舍巴的客旅期待，
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
但他們的希望落了空，他們不管到了那裏，必狼狽不堪。
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
現今你們待我也是一樣：看見了我，就驚惶失措。
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
難道我說過：「請送我禮物! 把你們的財產送我一分﹖
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
救我擺脫仇人的權勢，贖我脫離殘暴者的掌握﹖」
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
請教訓我! 我必靜聽。我有什麼錯，請指示我!
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
正義的言詞是多麼甘美! 但你們的責斥是指摘什麼﹖
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
你們豈能只在言詞上吹毛求疵﹖以絕望者的話當耳邊風﹖
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
你們只想對孤兒擲骰下注，以你們的朋友作商品。
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
現今請你們注視我，在你們注視之下，我決不說謊。
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
請你們再想一下，不要不公；請你們三思，我的正義仍然存在!
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
我的唇舌上豈有不義﹖我的口腔難道不辨邪正﹖
