Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Hichun Job apaodoh kit in:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Kagenthei naho hi tedoh thei hihen lang ka natna hi kilep toh thei henlang hileh,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Twikhanglen'a neldi umjat sangin gih jonte, hiche ho jeh a chu khongai man louhella kaseidoh ji ahi.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Hat Chungungpa thal hanging eikap lhuh tah jeh chun athal gu chun kalhagao asukhan, Pathenna kon tijatna ho chu keidou din ahung kigoltoh tauve.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Kalunglhai louna thu seitheina tha kanei hilou ham? Gamlah sangan chun nehding hampa akimu jilou teng penglouva umjia chule bongchal ten jong neh ding aneilou teng buji hilou ham?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Chiso louna anneh chunga chu mihon alung lhailou nao aseiji louvu ham? A-alna bei ahtwi kang podal khu kon adu ding ham?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Kavet jiteng ka-an duna abei jitai, neh dinga kangaito najouse akikhah tansoh jitai.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh, keiman kadei khat kaki thum thei ding hihen, Pathen chun kadei chu eipeh ding hileh,
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Aman eisuh chip jeng ding kadeije, akhut ahin lhandoh a chule eitha jeng ding kadeije
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Natgim genthei thoh'a kimusetna ho a konna hiche beh a hi lung monna kaneiding ahi. Athengpa thusei nahsahmon kabol khapoi.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Ahinlah athoh jou nading thahat kaneipoi, keiman hinpi ding imacha kaneipoi.
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Songthahatna chu nei kahim? Katahsa hi sum eng kisem ham?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Ahipoi keima ahin lolhinnaphat gomkom neilou kithopi beihel kahi.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Agol apai lhasam khat dinga lungsetna nei mi hiding ahinla nangin Hatchungungpa kicha louvin themmo neichanne.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Kasopi teho aphat phat cha long ji vadung neocha banga tahsan theilou, khaltwi vadung neocha akam dima long tobang nahiu naphot chenu ahi.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Buhbang lhang le buhbang twi kikhol khom chu,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Kholum phat ahung lhun tengleh twi chua amangjin, vadung neucha chu asat jeh chun amang jitai.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Kholjin miho chu holdoh kitna ding in akihei doh jiuvin, ahin donding aum loujeh chun athiji tauve.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Tema a hung kholjin miho chun twi ahol jiuvin, Sheba a hung kholjin miho chun neiding akinem uve.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Akinep nao chu asim jiuvin ahinlah alunglhai jipouve, ahung lhun tengleh akinep nao akisudong jitauve.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Nanghon jong kithopina neipe pouve, kavang setna namuvin chule naki chauve.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Ahinlah ipijeh ham? Keiman thilpeh khattou kathum khah em? Keiman nanei ikhat tou keiding tuma kathum khah em?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Melma pa a konin nei huhdoh un tia kasei khah a, ahilouleh lungsetna neilou miho a konin nei huhdoh un tia kaseikhah em?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Neihillin, chutilehthipbeh in um inge, ipi kabol khel um'em neivetsah in?
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Lungtheng sella kiseidoh thucheng hi itobanga thahat hitam? Ahin neidem nao ijat aphah hitam?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Kalung natna kakana ija naselou tenguleh nathusei houhin mi jouvinte natiuvem?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Chagate ahiloule nagol napaite jeng jong soh in naso jiuve.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Neihin vetan, namai chang tah a kajou ding ham?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Kachonsetna hi dih nante tin gelda tauvin, ijeh inem itile keiman bolkhel kaneipoi.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Thujou seidinga nei gelluvem? Aphale ase hekhen thei lou ding kahim?
