Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Зови; хоће ли ти се ко одазвати? И коме ћеш се између светих обратити?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Доиста безумног убија гнев, и лудог усмрћује срдња.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Ја видех безумника где се укоренио; али одмах проклех стан његов.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
Синови су његови далеко од спасења и сатиру се на вратима а нема ко да избави.
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Летину његову једе гладни и испред трња купи је, и лупеж ждере благо њихово.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Јер мука не излази из праха нити невоља из земље ниче.
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
Него се човек рађа на невољу, као што искре из угљевља узлећу у вис.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Али ја бих Бога тражио, и пред Бога бих изнео ствар своју,
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Који чини ствари велике и неиспитиве, дивне, којима нема броја;
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Који спушта дажд на земљу и шаље воду на поља;
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
Који подиже понижене, и жалосне узвишује к спасењу;
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Који расипа мисли лукавих да руке њихове не сврше ништа;
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Који хвата мудре у њиховом лукавству, и намеру опаких обара;
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
Дању наилазе на мрак, и у подне пипају као по ноћи.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
Он избавља убогог од мача, од уста њихових и од руке силног.
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
Тако има надања сиромаху, а злоћа затискује уста своја.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Гле, благо човеку кога Бог кара; и зато не одбацуј карање Свемогућег.
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Јер Он задаје ране, и завија; Он удара, и руке Његове исцељују.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Из шест невоља избавиће те; ни у седмој неће те се зло дотаћи.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
У глади избавиће те од смрти и у рату од мача.
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
Кад језик шиба, бићеш сакривен, нити ћеш се бојати пустоши кад дође.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
Смејаћеш се пустоши и глади, нити ћеш се бојати зверја земаљског.
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Јер ћеш с камењем пољским бити у вери, и зверје ће пољско бити у миру с тобом.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
И видећеш да је мир у шатору твом, кућићеш кућу своју и нећеш се преварити.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
Видећеш како ће ти се умножити семе твоје, и пород ће твој бити као трава на земљи.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Стар ћеш отићи у гроб као што се жито сноси у стог у своје време.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Ето, разгледасмо то, тако је; послушај и разуми.
