Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Voca ergo, si est qui tibi respondeat, et ad aliquem sanctorum convertere.
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Vere stultum interficit iracundia, et parvulum occidit invidia.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Ego vidi stultum firma radice, et maledixi pulchritudini eius statim.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
Longe fient filii eius a salute, et conterentur in porta, et non erit qui eruat.
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Cuius messem famelicus comedet, et ipsum rapiet armatus, et bibent sitientes divitias eius.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Nihil in terra sine causa fit, et de humo non oritur dolor.
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
Homo nascitur ad laborem, et avis ad volatum.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Quam ob rem ego deprecabor Dominum, et ad Deum ponam eloquium meum:
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Qui facit magna et inscrutabilia et mirabilia absque numero:
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Qui dat pluviam super faciem terræ, et irrigat aquis universa:
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
Qui ponit humiles in sublime, et mœrentes erigit sospitate:
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Qui dissipat cogitationes malignorum, ne possint implere manus eorum quod cœperant:
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Qui apprehendit sapientes in astutia eorum, et consilium pravorum dissipat:
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
Per diem incurrent tenebras, et quasi in nocte sic palpabunt in meridie.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
Porro salvum faciet egenum a gladio oris eorum, et de manu violenti pauperem.
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
Et erit egeno spes, iniquitas autem contrahet os suum.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Beatus homo qui corripitur a Deo: increpationem ergo Domini ne reprobes:
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Quia ipse vulnerat, et medetur: percutit, et manus eius sanabunt.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
In sex tribulationibus liberabit te, et in septima non tangent te malum.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
In fame eruet te de morte, et in bello de manu gladii.
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
A flagello linguæ absconderis, et non timebis calamitatem cum venerit.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
In vastitate, et fame ridebis, et bestias terræ non formidabis.
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Sed cum lapidibus regionum pactum tuum, et bestiæ terræ pacificæ erunt tibi.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
Et scies quod pacem habeat tabernaculum tuum, et visitans speciem tuam, non peccabis.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
Scies quoque quoniam multiplex erit semen tuum, et progenies tua quasi herba terræ.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Ingredieris in abundantia sepulchrum, sicut infertur acervus tritici in tempore suo.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Ecce, hoc, ut investigavimus, ita est: quod auditum, mente pertracta.
