< Jób 5 >

1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!

< Jób 5 >