Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Call, I pray thee—is there one to answer thee? Or, to which of the holy ones, wilt thou turn?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
For, to the foolish man, death is caused by vexation, and, the simple one, is slain by jealousy.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
I, have seen the foolish taking root, and then hath his home decayed, in a moment:
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
His children are far removed from safety, and they are crushed in the gate, and there is none to deliver:
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Whose harvest, the hungry, eateth up, and, even out of thorn hedges, he taketh it, and the snare gapeth for their substance.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
For sorrow, cometh not forth out of the dust, —nor, out of the ground, sprouteth trouble.
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
Though, man, to trouble, were born, as, sparks, on high, do soar,
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Yet indeed, I, would seek unto El, and, unto Elohim, would I set forth any cause: —
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Who doeth great things, beyond all search, —Wondrous things, till they cannot be recounted;
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Who giveth rain, upon the face of the earth, and sendeth forth waters, over the face of the open fields;
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
Setting the lowly on high, and, mourners, are uplifted to safety;
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Who doth frustrate the schemes of the crafty, that their hands cannot achieve abiding success;
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Who captureth the wise in their own craftiness, yea the headlong counsel of the crooked:
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
By day, they encounter darkness, and, as though it were night, they grope at high noon.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
But he saveth from the sword, out of their mouth, and, out of the hand of the strong, the needy.
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
Thus to the poor hath come hope, and, perversity, hath shut her mouth.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Lo! how happy is the man whom God correcteth! Therefore, the chastening of the Almighty, do not thou refuse;
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
For, he, woundeth that he may bind up, He smiteth through, that, his own hands, may heal.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
In six troubles, he will rescue thee, and, in seven, there shall smite thee no misfortune:
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
In famine, he will ransom thee from death, and in battle from the power of the sword;
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
During the scourge of the tongue, shalt thou be hid, neither shalt thou be afraid of destruction when it cometh;
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
At destruction and at hunger, shalt thou laugh, and, of the wild beast of the earth, be not thou afraid;
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
For, with the stones of the field, shall be thy covenant, and, the wild beast of the field, hath been made thy friend;
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
And thou shalt know that, at peace, is thy tent, and shalt visit thy fold, and miss nothing;
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
And thou shalt know, that numerous is thy seed, and, thine offspring, like the young shoots of the field.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Thou shalt come, yet robust, to the grave, as a stack of sheaves mounteth up in its season.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Lo! as for this, we have searched it out—so, it is, Hear it, and know, thou, for thyself.
