Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
“Pray, call, is there any to answer you? And to which of the holy ones do you turn?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
For provocation slays the perverse, And envy puts to death the simple,
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
I have seen the perverse taking root, And I mark his habitation straight away,
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
His sons are far from safety, And they are bruised in the gate, And there is no deliverer.
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Whose harvest the hungry eat, And even take it from the thorns, And the designing swallowed their wealth.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
For sorrow does not come forth from the dust, Nor does misery spring up from the ground.
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
For man is born to misery, And the sparks go high to fly.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Yet I inquire for God, And for God I give my word,
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Doing great things, and there is no searching. Wonderful, until there is no numbering.
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Who is giving rain on the face of the land, And is sending waters on the out-places.
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
To set the low on a high place, And the mourners have been high [in] safety.
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Making void thoughts of the cunning, And their hands do not execute wisdom.
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Capturing the wise in their subtlety, And the counsel of wrestling ones was hurried,
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
By day they meet darkness, And as night—they grope at noon.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
He saves the needy from the sword in their mouth, And from a strong hand,
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
And there is hope for the poor, And perverseness has shut her mouth.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Behold, the blessedness of mortal man, God reproves him: And do not despise the discipline of the Mighty,
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
For He pains, and He binds up, He strikes, and His hands heal.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
In six distresses He delivers you, And in seven evil does not strike on you.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
In famine He has redeemed you from death, And in battle from the hands of the sword.
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
When the tongue scourges you are hid, And you are not afraid of destruction, When it comes.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
At destruction and at hunger you mock, And of the beast of the earth, You are not afraid.
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
(For with sons of the field [is] your covenant, And the beast of the field Has been at peace with you.)
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
And you have known that your tent [is] peace, And inspected your habitation, and do not err,
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
And have known that your seed [is] numerous, And your offspring as the herb of the earth;
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
You come in full age to the grave, As the going up of a stalk in its season.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Behold, this—we searched it out—it [is] right, listen; And you, know for yourself!”
