Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Do but call: is there one that will answer thee? and to whom of the saints wilt thou turn thyself?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
For vexation will prove death to a foolish man, and jealousy will slay the simple.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
I have myself seen the foolish taking root; but I suddenly held his habitation as accursed.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
His children are far from help, and men crush them in the gate, with no one to deliver them.
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
[He it is] whose harvest the hungry eateth up, and taketh it even out of the thorns, and the robber snatcheth eagerly after their substance.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
For wrong doth not come forth out of the dust, neither doth trouble grow up out of the ground;
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
But man is born unto trouble, as young birds take up their flight.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
I, however, would have besought God, and unto God would I have committed my cause;
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Who doth great things which are unsearchable, marvelous things till they are without number;
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Who giveth rain upon the surface of the earth, and sendeth out waters over the face of the fields;
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
To set up the lowly on high, that those who mourn may rise high to happiness;
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
[But] who frustrateth the plans of the crafty, so that their hands cannot execute their well-devised counsel;
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Who catcheth the wise in their own craftiness; and the advise of the perverse is hastened on headlong;
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
By day they meet with darkness, and as though it were night they grope about in the noon of day;
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
But who saveth from the sword, from their mouth, and from the hand of the mighty, the needy one:
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
And so cometh to the indigent hope, and iniquity stoppeth her mouth.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Behold, happy is the man whom God admonisheth: despise then not the correction of the Almighty.
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
For he it is that woundeth, and bindeth up: he smiteth, and his hands do heal.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
In six distresses will he deliver thee; and in seven there shall no evil touch thee.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
In famine he redeemeth thee from death; and in war from the power of the sword.
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
Against the scourge of the tongue shall thou he hidden; and thou needest not be afraid of destruction when it cometh.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
At destruction and famine canst thou laugh; and thou needest not have any fear of the beasts of the earth.
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
For with the stones of the field shalt thou have thy covenant; and the beasts of the field shall be at peace with thee.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
And thou shalt know that there is peace in thy tent; and thou wilt look over thy habitation, and shalt miss nothing.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
And thou shalt know that thy seed is numerous, and thy offspring as the herbage of the earth.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Thon wilt go in a ripe age unto the grave, as a shock of corn is carried home in its season.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Behold this, we have searched it out, so it is: hear it, and do thou note it well for thyself.
