Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Roep maar: er is niemand, die u antwoord geeft; Tot wien van de heiligen wilt ge u wenden?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Het is dus de wrevel, die den dwaas vermoordt, De gramschap doodt dus den zot.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Ik heb den dwaas wel wortel zien schieten, Maar plotseling verrotte zijn akker;
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
Zijn kinderen werden van hulp verstoken, Reddeloos vertrapt in de poort;
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Wat zij hebben geoogst, eet een hongerige op, En de dorstige rooft en drinkt de melk van hun kudde
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Want het kwaad schiet niet op uit het stof, En de rampspoed ontspruit uit de aarde niet:
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
Maar het is de mens, die zichzelf de rampspoed verwekt, Zoals de vonken naar boven spatten!
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Ik, ik wend mij tot God, En leg mijn zaak aan de Godheid voor:
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Hij, die grootse en ondoorgrondelijke dingen wrocht En ontelbare wonderen;
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Die regen over de aarde zendt, En water over de velden giet;
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
Die de nederigen op de hoogte verheft, En treurenden het hoogste geluk doet smaken.
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Die de plannen der sluwen verijdelt, Zodat hun handen de ontwerpen niet ten uitvoer brengen;
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Die de wijzen vangt in hun eigen list, Zodat de toeleg der slimmen mislukt,
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
En midden op de dag zij op duisternis stuiten, En rondtasten op klaarlichte dag, zoals in de nacht;
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
Maar die de geplaagden redt uit hun hand, Den arme uit de greep van den sterke:
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
Zodat er weer hoop voor den zwakke is, En het onrecht de mond sluit.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Gelukkig, gij mens, dien God kastijdt: Versmaad dus de straf van den Almachtige niet!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Want Hij wondt, maar verbindt, Hij kwetst, maar zijn handen genezen.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Uit zes noden zal Hij u redden, En in de zevende treft u geen kwaad:
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
In hongersnood redt Hij u van de dood, In de oorlog uit de greep van het zwaard;
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
Gij zijt veilig voor de gesel der tong, Zonder vrees voor het dreigend geweld.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
Met geweld en gebrek zult ge lachen, Voor wilde beesten niet vrezen:
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Want ge hebt een verbond met de stenen op het veld, En het wild gedierte leeft in vriendschap met u
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
Dan weet ge, dat uw tent in vrede is, Ge niets vermist, als ge uw woning doorzoekt;
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
Dan weet ge, dat uw nageslacht talrijk zal zijn, Uw spruiten als het gras op het veld.
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Eerst in uw ouderdom daalt ge ten grave, Zoals de schoof wordt binnengehaald, als het tijd is!
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Zie, dit hebben we nagespeurd, en zó is het; Luister er naar, en neem het ter harte!
