Jób 5
1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
»Raab kun! Giver nogen dig Svar? Og til hvem af de Hellige vender du dig?
2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Thi Daarens Harme koster ham Livet, Taabens Vrede bliver hans Død.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Selv har jeg set en Daare rykkes op, hans Bolig raadne brat;
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
hans Sønner var uden Hjælp, traadtes ned i Porten, ingen reddede dem;
5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
sultne aad deres Høst, de tog den, selv mellem Torne, og tørstige drak deres Mælk.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Thi Vanheld vokser ej op af Støvet, Kvide spirer ej frem af Jorden,
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
men Mennesket avler Kvide, og Gnisterne flyver til Vejrs.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
Nej, jeg vilde søge til Gud og lægge min Sag for ham,
9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
som øver ufattelig Vælde og Undere uden Tal,
10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
som giver Regn paa Jorden og nedsender Vand over Marken
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
for at løfte de bøjede højt, saa de sørgende opnaar Frelse,
12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
han, som krydser de kloges Tanker, saa de ikke virker noget, der varer,
13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
som fanger de vise i deres Kløgt, saa de listiges Raad er forhastet;
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
i Mørke raver de, selv om Dagen, famler ved Middag, som var det Nat.
15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
Men han frelser den arme fra Sværdet og fattig af stærkes Haand,
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
saa der bliver Haab for den ringe og Ondskaben lukker sin Mund.
17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Held den Mand, som revses at Gud; ringeagt ej den Almægtiges Tugt!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Thi han saarer, og han forbinder, han slaar, og hans Hænder læger.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Seks Gange redder han dig i Trængsel, syv gaar Ulykken uden om dig;
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
han frier dig fra Døden i Hungersnød, i Krig fra Sværdets Vold;
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
du er gemt for Tungens Svøbe, har intet at frygte, naar Voldsdaad kommer;
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
du ler ad Voldsdaad og Hungersnød og frygter ej Jordens vilde Dyr;
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
du har Pagt med Markens Sten, har Fred med Markens Vilddyr;
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
du kender at have dit Telt i Fred, du mønstrer din Bolig, og intet fattes;
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
du kender at have et talrigt Afkom, som Jordens Urter er dine Spirer;
26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Graven naar du i Ungdomskraft, som Neg føres op, naar Tid er inde.
27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Se, det har vi gransket, saaledes er det; det har vi hørt, saa vid ogsaa du det!
