Jób 42
1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
Then Job answered Yahweh and said,
2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.
“I know that you can do all things, that no purpose of yours can be stopped.
3 Ki az – mondod – a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
'Who is this who without knowledge conceals plans?' Indeed, I have spoken things that I did not understand, things too difficult for me to understand, which I did not know about.
4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
You said to me, 'Listen, now, and I will speak; I will ask you things, and you will tell me.'
5 Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
I had heard about you by my ear's hearing, but now my eye sees you.
6 Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
So I despise myself; I repent in dust and ashes.”
7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
It came about that after he had said these words to Job, Yahweh said to Eliphaz the Temanite, “My wrath is kindled against you and against your two friends, for you have not spoken of me what is right, as my servant Job has done.
8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.
Now therefore, take for yourselves seven bulls and seven rams, go to my servant Job, and offer up for yourselves a burnt offering. My servant Job will pray for you, and I will accept his prayer, so that I may not deal with you after your folly. You have not said what is right about me, as my servant Job has done.”
9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
So Eliphaz the Temanite, Bildad the Shuhite, and Zophar the Naamathite went and did as Yahweh had commanded them, and Yahweh accepted Job.
10 Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.
When Job prayed for his friends, Yahweh restored his fortunes. Yahweh gave him twice as much as he had possessed before.
11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.
Then all Job's brothers, and all his sisters, and all who knew him before, came to him and ate food with him in his house. They showed him sympathy and comforted him for all the disasters that Yahweh had brought upon him, and each of them gave Job a piece of silver and a ring of gold.
12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
Yahweh blessed the final end of Job's life more than the first; he had fourteen thousand sheep, six thousand camels, one thousand yoke of oxen, and one thousand female donkeys.
13 És lőn néki hét fia és három leánya.
He also had seven sons and three daughters.
14 És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk.
He named the first daughter Jemimah, the second Keziah, and the third Keren-Happuch.
15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.
In all the land no women were found as beautiful as Job's daughters. Their father gave them an inheritance along with their brothers.
16 Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
After this, Job lived 140 years; he saw his sons and his sons' sons, up to four generations.
17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
Then Job died, being old and full of days.
