Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Kan du draga upp Leviatan med krok och med en metrev betvinga hans tunga?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Kan du sätta en sävhank i hans nos eller borra en hake genom hans käft?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Menar du att han skall slösa på dig många böner eller tala till dig med mjuka ord?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Att han skall vilja sluta fördrag med dig, så att du finge honom till din träl för alltid?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Kan du hava honom till leksak såsom en fågel och sätta honom i band åt dina tärnor?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Pläga fiskarlag köpslå om honom och stycka ut hans kropp mellan krämare?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Kan du skjuta hans hud full med spjut och hans huvud med fiskharpuner?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Ja, försök att bära hand på honom du skall minnas den striden och skall ej föra så mer.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Nej, den sådant vågar, hans hopp bliver sviket, han fälles till marken redan vid hans åsyn.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Så oförvägen är ingen, att han törs reta denne. Vem vågar då sätta sig upp mot mig själv?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Vem har först givit mig något, som jag alltså bör betala igen? Mitt är ju allt vad som finnes under himmelen.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Jag vill ej höra upp att tala om hans lemmar, om huru väldig han är, och huru härligt han är danad.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Vem mäktar rycka av honom hans pansar? Vem vågar sig in mellan hans käkars par?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Hans gaps dörrar, vem vill öppna dem? Runtom hans tänder bor ju förskräckelse.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Stolta sitta på honom sköldarnas rader; hopslutna äro de med fast försegling.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Tätt fogar sig den ena intill den andra, icke en vindfläkt tränger in mellan dem.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Var och en håller ihop med den nästa, de gripa in i varandra och skiljas ej åt.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
När han fnyser, strålar det av ljus; hans blickar äro såsom morgonrodnadens ögonbryn.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Bloss fara ut ur hans gap, eldgnistor springa fram därur.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Från hans näsborrar utgår rök såsom ur en sjudande panna på bränslet.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Hans andedräkt framgnistrar eldkol, och lågor bryta fram ur hans gap.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
På hans hals har kraften sin boning, och framför honom stapplar försagdhet.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Själva det veka på hans buk är ett stadigt fogverk, det sitter orubbligt, såsom gjutet på honom.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Hans hjärta är fast såsom sten, fast såsom bottenstenen i kvarnen.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
När han reser sig, bäva hjältar, av ångest mista de all sans.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Angripes han med ett svärd, så håller det ej stånd, ej heller spjut eller pil eller pansar.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Han aktar järn såsom halm och koppar såsom murket trä.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Bågskott skrämma honom ej bort, slungstenar förvandlas för honom till strå;
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
ja, stridsklubbor aktar han såsom strå, han ler åt rasslet av lansar.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
På sin buk bär han skarpa eggar, spår såsom av en tröskvagn ristar han i dyn.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Han gör djupet sjudande som en gryta, likt en salvokokares kittel förvandlar han vattnet.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Bakom honom strålar vägen av ljus, djupet synes bära silverhår.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Ja, på jorden finnes intet som är honom likt, otillgänglig för fruktan skapades han.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
På allt vad högt är ser han med förakt, konung är han över alla stolta vilddjur.
