Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Kan du draga Leviathan med en krok, och fatta hans tungo med ett snöre?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Kan du sätta honom en ring i näsona, och borra honom hans kindben igenom med en syl?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Menar du, att han skall mycket bedjas före, eller smeka dig?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Menar du, att du kan göra ett förbund med honom, att du må hafva honom till en träl evinnerliga?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Kan du spela med honom såsom med en fogel; eller binda honom dinom pigom?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Menar du, att sällskapet skola skära honom sönder, att han blifver utdelad ibland köpmännerna?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Kan du fylla ena not med hans hud, och någon fiskaryssjo med hans hufvud?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
När du kommer dina hand vid honom, så kom ihåg, att det en strid är, den du icke uthålla kan.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Si, hans hopp skall fela honom, och han skall uppenbarligen fördrifven varda.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Ingen är så dristig, att han honom uppväcka tör. Ho är då den, som för mig bestå kan?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Ho hafver något gifvit mig tillförene, att jag må honom det vedergälla? Mitt är allt det under hela himmelen är.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Jag vill icke förtiga hans kraft; ej heller hans magt, eller huru välskapad han är.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Ho kan upptäcka honom hans kläde? Eller ho tör vågat, att fatta honom i tänderna?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Ho kan öppna hans anletes kindben? Förskräckeliga stå hans tänder allt omkring.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Hans fjäll äro lika som sköldar, sammanfäste hvar i annan.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Det ena hänger in i det andra, så att vädret icke går deremellan;
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Det hänger hvar i annan, och hålla sig tillsammans, så att de icke kunna skiljas åt.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Hans njusande är såsom ett glimmande ljus; hans ögon äro såsom morgonrodnans ögnahvarf.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Utaf hans mun fara bloss och eldbrandar.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Utaf hans näso går rök, såsom utaf heta grytor och kettlar.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Hans ande är glödande kol, och utu hans mun går låge.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Han hafver en starkan hals, och det är honom lust, då han något förderfvar.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Hans kötts ledamot hänga vid hvartannat; de äro faste i honom, att han icke rörd varder.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Hans hjerta är hårdt såsom sten, och så fast som ett stycke af understenen i qvarnene.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
När han reser sig, förfära sig de starke; och när han får dem fatt, är der ingen nåde.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Om man vill till honom med svärd, så rörer han sig intet; eller med spets, skott och harnesk.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Han aktar jern såsom strå, och koppar såsom ruttet trä.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Ingen skytte förjagar honom; slungostenar äro honom såsom agnar.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Hammaren aktar han såsom strå; han bespottar de bäfvande spetsar.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Han kan ligga på skarpt grus; han lägger sig uppå det skarpt är, såsom på dyngo.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Han gör, att djupa hafvet sjuder såsom en gryta, och rörer det ihop, såsom man blandar ena salvo.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Efter honom är vägen ljus; djupet aktar han såsom en gamlan gråhårotan.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
På jordene kan ingen liknas honom; han är gjord till att vara utan fruktan.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Han föraktar allt det högt är; han är Konung öfver alla högmodiga.
