Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
¿Sacarás tú al Leviatán con el anzuelo; y con la cuerda que le echares en su lengua?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
¿Pondrás tú garfio en sus narices; y horadarás tú con espina su quijada?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
¿Multiplicará él ruegos para contigo? ¿hablarte ha él a ti lisonjas?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
¿Hará concierto contigo para que le tomes por siervo perpetuo?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
¿Jugarás tú con él, como con pájaro? ¿y atarle has para tus niñas?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
¿Harán banquete por causa de él los compañeros? ¿partirle han entre los mercaderes?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
¿Cortarás tú con cuchillo su cuero, y con francado de pescadores su cabeza?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Pon tu mano sobre él: acordarte has de la batalla, y nunca más tornarás.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
He aquí que tu esperanza será burlada; por que aun a su sola vista se desmayarán.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Nadie hay tan osado que le despierte: ¿quién pues podrá estar delante de mí?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
¿Quién me previno para que yo se lo agradezca? todo lo que está debajo del cielo es mío.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Y no callaré sus miembros, y la cosa de sus fuerzas, y la gracia de su disposición.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
¿Quién descubrirá la delantera de su vestidura? ¿quién se llegará a él con freno doble?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
¿Quién abrirá las puertas de su rostro? Los ordenes de sus dientes espantan.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
La gloria de su vestido es escudos fuertes, cerrados entre sí estrechamente.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
El uno se junta con el otro, que viento no entra entre ellos.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
El uno está pegado con el otro, están trabados entre sí, que no se pueden apartar.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Con sus estornudos enciende lumbre; y sus ojos son como los párpados del alba.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
De su boca salen hachas de fuego, y proceden centellas de fuego.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
De sus narices sale humo, como de una olla, o caldero que hierve.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Su aliento enciende los carbones, y de su boca sale llama.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
En su cerviz mora la fortaleza, y delante de él es deshecho el trabajo.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Las partes de su carne están pegadas entre sí: está firme su carne en él, y no se mueve.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Su corazón es firme como una piedra, y fuerte como la muela de debajo.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
De su grandeza tienen temor los fuertes, y de sus desmayos se purgan.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Cuando alguno le alcanzare, ni espada, ni lanza, ni dardo, ni coselete, durará contra él.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
El hierro estima por pajas, y el acero por leño podrido.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Saeta no le hace huir: las piedras de honda se le tornan armas.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Toda arma tiene por hojarascas, y del blandeamiento de la pica se burla,
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Por debajo tiene agudas conchas: imprime su agudez en el suelo.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Hace hervir como una olla la profunda mar; y tórnala como una olla de ungüento.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
En pos de sí hace resplandecer la senda, que parece que la mar es cana.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
No hay sobre la tierra su semejante, hecho para nada temer.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Menosprecia toda cosa alta, es rey sobre todos los soberbios.
