Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
¿Puedes tú sacar con un anzuelo el cocodrilo, atar con una cuerda su lengua?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
¿Pondrás una soga en su nariz, y perforarás con garfio su quijada?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
¿Se acercará a ti con palabras sumisas o te hablará con lisonjas?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
¿Hará un pacto contigo para que lo tomes como esclavo perpetuo?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
¿Jugarás con él como con un pájaro? ¿Lo atarás para entretener a tus niñas?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
¿Los comerciantes harán negocio por él? ¿Lo cortarán en trozos entre los mercaderes?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
¿Podrás abrirle el cuero con lancetas, o su cabeza con arpones?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Pon tu mano sobre él. Recuerda la batalla con él. No lo volverás a hacer.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Ciertamente la esperanza de esta pelea queda frustrada. Un hombre desfallece con solo verlo.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Nadie se atreve a despertarlo. ¿Entonces quién puede estar en pie delante de Mí?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
¿Quién me dio primero a Mí, para que Yo le restituya? Todo lo que hay debajo del cielo es mío.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
No guardaré silencio acerca de sus miembros, ni de su gran fuerza ni de su excelente figura.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
¿Quién levanta la primera capa de su envoltura y penetra a través de su doble coraza?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
¿Quién abre la parte posterior de su boca rodeada de dientes espantosos?
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Sus fuertes escamas son su orgullo, cerradas entre sí como firme sello,
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
tan unidas la una con la otra que ni el aire pasa entre ellas.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Están soldadas, cada una a su vecina, trabadas entre sí, no se pueden separar.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Su estornudo lanza destellos de luz. Sus ojos son como los párpados de la aurora.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
De la parte posterior de su boca salen llamaradas y se escapan centellas de fuego.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
De sus fosas nasales sale vapor como el de una olla que hierve al fuego.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Su aliento enciende los carbones. Salen llamaradas de las partes posteriores de su boca.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
En su nuca se asienta la fuerza. Ante él cunde el terror.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Los pliegues de su carne son compactos. Están firmes en él y no se mueven.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Su corazón es duro como la piedra, como la piedra inferior de un molino.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Cuando se levanta, tiemblan los valientes, y por el quebrantamiento, retroceden.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
La espada no lo alcanza, ni la lanza, ni la lanceta, ni la flecha, ni la lanza arrojadiza.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Para él el hierro es como pasto, y el bronce, madera carcomida.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
No lo ahuyentan las flechas. Las piedras de la honda le son como rastrojo.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Los garrotes le son como hojarasca. Se burla del brillo del arma arrojadiza.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Por debajo tiene conchas puntiagudas, se extiende como un trillo sobre el lodo.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Hace lo profundo del mar hervir como una olla. Lo convierte como una olla de ungüento.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Detrás de él brilla una estela de agua como barba encanecida.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Nada hay semejante a él sobre la tierra. Fue hecho exento de temor.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Menosprecia todo lo elevado. Es rey de todos los hijos del orgullo.
