Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
“¿Puedes sacar a Leviatán con un anzuelo? ¿Puedes atarle la boca?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
¿Puedes pasar una cuerda por su nariz? ¿Puedes pasarle un anzuelo por la mandíbula?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
¿Te rogará que lo dejes ir? ¿O te hablará suavemente?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
¿Hará un contrato contigo? ¿Acepta ser tu esclavo para siempre?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
¿Jugarás con él como con un pájaro? ¿Le pondrás una correa para tus chicas?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
¿Decidirán tus socios comerciales un precio para él y lo repartirán entre los mercaderes?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
¿Pueden atravesar su piel con muchos arpones, su cabeza con lanzas de pesca?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Si lo agarraras, ¡imagina la batalla que tendrías! ¡No volverías a hacerlo!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Cualquier esperanza de capturarlo es una tontería. Cualquiera que lo intente será arrojado al suelo.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Ya que nadie tiene el valor de provocar al Leviatán, ¿quién se atrevería a enfrentarse a mí?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
¿Quién se ha enfrentado a mí con alguna reclamación que deba pagar? Todo lo que hay bajo el cielo me pertenece.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
“Permítanme hablarles del Leviatán: sus poderosas patas y sus gráciles proporciones.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
¿Quién puede quitarle la piel? ¿Quién puede penetrar su doble armadura?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
¿Quién puede abrir sus mandíbulas? Sus dientes son aterradores.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Su orgullo son sus hileras de escamas, cerradas con fuerza.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Sus escamas están tan juntas que el aire no puede pasar entre ellas.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Cada escama se adhiere a la siguiente; se cierran entre sí y nada puede penetrar en ellas.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Cuando estornuda, brilla la luz. Sus ojos son como el sol naciente.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
De su boca salen llamas y chispas de fuego.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
De sus fosas nasales sale humo, como el vapor de una caldera sobre un fuego de cañas.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Su aliento prende fuego al carbón mientras las llamas salen de su boca.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Su cuello es poderoso, y todos los que se enfrentan a él tiemblan de terror.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Su cuerpo es denso y sólido, como si estuviera hecho de metal fundido.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Su corazón es duro como una piedra de molino.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Cuando se levanta, incluso los poderosos se aterrorizan; retroceden cuando se agita.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Las espadas rebotan en él, al igual que las lanzas, los dardos y las jabalinas.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
El hierro es como la paja y el bronce es como la madera podrida.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Las flechas no pueden hacerle huir; las piedras de las hondas son como trozos de rastrojo.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Los garrotes son también como rastrojos; se ríe del ruido de las lanzas que vuelan.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sus partes inferiores están cubiertas de puntas afiladas como ollas rotas; cuando se arrastra por el barro deja marcas como un trillo.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Revuelve el mar como el agua en una olla hirviendo, como un cuenco humeante cuando se mezcla el ungüento.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Deja tras de sí una estela reluciente, como si el mar tuviera cabellos blancos.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
No hay nada en la tierra como él: una criatura que no tiene miedo.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Mira con desprecio a todas las demás criaturas. Es el más orgulloso de todos”.
