Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Zmoreš s kavljem izvleči leviatána? Ali njegov jezik z vrvico, ki jo spuščaš dol?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Ali lahko zatakneš kavelj v njegov nos? Ali njegovo čeljust prebodeš z [ribiško] ostjo.
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Mar ti bo delal mnoge ponižne prošnje? Ti bo govoril nežne besede?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Bo sklenil zavezo s teboj? Ga boš vzel za služabnika na veke?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Se boš igral z njim kakor s ptico? Ali ga hočeš zvezati za svoje dekle?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Ali bodo družabniki iz njega naredili gostijo? Ga bodo razdelili med trgovce?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Lahko njegovo kožo napolniš z bodečimi žicami? Ali njegovo glavo z ribjimi sulicami?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Svojo roko položi nanj, spomni se bitke, ne stori tega ponovno.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Glej, njegovo upanje je zaman. Ali ne bo nekdo vržen dol, celo ko ga zagleda?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Nihče ni tako pogumen, da bi si ga drznil razvneti. Kdo je potem zmožen stati pred menoj?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Kdo mi je preprečil, da bi mu poplačal? Karkoli je pod celotnim nebom, je moje.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Ne bom prikril njegovih delov, niti njegove moči, niti njegovega lepega razmerja.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Kdo lahko odkrije obraz njegove obleke? Ali kdo lahko pride k njemu, s svojo dvojno uzdo?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Kdo lahko odpre vrata njegovega obraza? Njegovi zobje na vsaki strani so strašni.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Njegove luske so njegov ponos, skupaj spete kakor z ozkim pečatom.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Ena je blizu druge, da zrak ne more priti mednju.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Združene so druga z drugo, držijo se skupaj, da ne morejo biti ločene.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Ob njegovem kihanju sije svetloba in njegove oči so podobne jutranjim vekam.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Iz njegovih ust izhajajo plameni in iskre se sipljejo ven.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Iz njegovih nosnic gre dim kakor iz vrelega lonca ali kotla.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Njegov dih prižge ogorke in plamen izhaja iz njegovih ust.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
V njegovem vratu ostaja moč in bridkost je pred njim spremenjena v radost.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Luskine njegovega mesa so združene skupaj. V sebi so trdne, ne morejo se omajati.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Njegovo srce je čvrsto kakor kamen. Da, tako trdo kakor košček spodnjega mlinskega kamna.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Ko se vzdiguje, so mogočni prestrašeni. Zaradi zlomov se očiščujejo.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Meč tistega, ki seže proti njemu, ne more obstati, niti sulica, niti puščica, niti brezrokavna verižna srajca.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Železo ceni kakor slamo in bron kakor trohnel les.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Puščica ga ne more spraviti v beg. Kamni iz prače so mu spremenjeni v strnišče.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Puščice so štete kakor strnišče. Smeji se ob tresenju sulice.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Ostro kamenje je pod njim. Po blatu razširja ostre koničaste stvari.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Globinam napravlja, da vrejo kakor lonec. Morje dela podobno loncu mazila.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
On dela stezo, da sije za njim. Nekdo bi mislil, da bo globina osivela.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Na zemlji ni njemu podobnega, ki je narejen brez strahu.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Gleda vse visoke stvari. Kralj je nad vsemi ponosnimi otroki.«
