Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Kan du dra Leviatan op med en krok og trykke dens tunge ned med et snøre?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Kan du sette en sivline i dens nese og gjennembore dens kjeve med en krok?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Vil den rette mange ydmyke bønner til dig eller tale blide ord til dig?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Vil den gjøre en pakt med dig, så du kan få den til din træl for all tid?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Kan du leke med den som med en fugl og binde den fast for dine små piker?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Kan et lag av fiskere kjøpslå om den, stykke den ut mellem kjøbmennene?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Kan du fylle dens hud med spyd og dens hode med harpuner?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Prøv å legge hånd på den! Den strid skal du komme til å minnes og ikke gjøre det igjen!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Nei, den som våger slikt, hans håp blir sveket; allerede ved synet av den styrter han til jorden.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Ingen er så djerv at han tør tirre den; hvem tør da sette sig op imot mig?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Hvem gav mig noget først, så jeg skulde gi ham vederlag? Alt under himmelen hører mig til.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Jeg vil ikke tie om dens lemmer, om dens store styrke og dens fagre bygning.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Hvem har dradd dens klædning av? Hvem tør komme innenfor dens dobbelte rad av tenner?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Hvem har åpnet dens kjevers dør? Rundt om dens tenner er redsel.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Stolte er skjoldenes rader; hvert av dem er tillukket som med et fast segl.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
De ligger tett innpå hverandre, og ingen luft trenger inn imellem dem.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Det ene skjold henger fast ved det andre; de griper inn i hverandre og skilles ikke at.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Når den nyser, stråler det frem lys, og dens øine er som morgenrødens øielokk.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Bluss farer ut av dens gap, gnister spruter frem.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Fra dens nesebor kommer røk som av en gryte som koker over siv.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Dens ånde tender kull i brand, og luer går ut av dens gap.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
På dens hals har styrken sin bolig, og angsten springer foran den.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Dens doglapper sitter fast; de er som støpt på den og rører sig ikke.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Dens hjerte er fast som sten, fast som den underste kvernsten.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Når den hever sig, gruer helter; av redsel mister de sans og samling.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Rammes den med sverd, så biter det ikke på den, heller ikke lanse, pil eller kastespyd.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Den akter jern som strå, kobber som ormstukket tre.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Buens sønn jager den ikke på flukt; slyngens stener blir som halm for den.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Stridsklubber aktes som halm, og den ler av det susende spyd.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
På dens buk sitter skarpe skår, den gjør spor i dyndet som efter en treskeslede.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Den får dypet til å koke som en gryte; den får havet til å skumme som en salvekokers kjele.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Efter den lyser dens sti; dypet synes å ha sølvhår.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Det er intet på jorden som er herre over den; den er skapt til ikke å reddes.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Alt som er høit, ser den i øiet; den er en konge over alle stolte dyr.
