Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Vai tu levijatanu vari ķert ar makšķeri, jeb viņa mēli ar dziļi iemestu virvi?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Vai tu viņam riņķi māki likt nāsīs un ar asmeni izdurt viņa žaunas?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Vai tu domā, ka tas tevis daudz lūgsies un labus vārdus uz tevi runās?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Vai viņš derēs derību ar tevi, ka tu viņu vari ņemt par mūžīgu vergu?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Vai tu ar viņu varēsi spēlēties kā ar putniņu, jeb viņu saistīsi savām meitām?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Vai zvejnieku biedrībā viņu pārdod, vai viņu izdala pircējiem?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Vai tu viņa ādu vari piedurt pilnu ar šķēpiem, jeb viņa galvu ar žebērkļiem?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Kad tu savu roku viņam pieliksi, tad pieminēsi, kāds tas karš, un vairs to nedarīsi.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Redzi, tāda cerība ir velti; jau viņu ieraugot krīt gar zemi.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Neviens nav tik drošs, viņu kaitināt, - kas tad būtu, kas Man varētu celties pretim?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Kas Man ko laba papriekš darījis, ka Man to bija atmaksāt? Kas ir apakš visām debesīm, tas Man pieder.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Un lai vēl pieminu viņa locekļus, stiprumu un viņa vareno augumu.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Kas drīkstētu viņa bruņas atsegt, kas līst viņa zobu starpā?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Kas viņa vaiga žokļus var atplēst? Ap viņa zobiem ir briesmas.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Lepni ir viņa bruņu zvīņas, cieti kā ar zieģeli saspiesti kopā.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Viens tik tuvu pie otra, ka ne vējš netiek starpā.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Tie līp viens pie otra, un turas kopā, ka nešķiras.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Viņš šķauda ugunis, un viņa acis ir kā rīta blāzmas stari.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
No viņa mutes šaujās ugunis, degošas dzirksteles no tās izlec.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
No viņa nāsīm iziet dūmi kā no verdoša poda un katla.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Viņa dvaša varētu iededzināt ogles, un liesmas iziet no viņa mutes.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Viņa kakls ir visai stiprs, un viņa priekšā lec bailes.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Viņa miesas locekļi kā sakalti, tie turas cieti kopā, ka nevar kustināt.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Viņa sirds ir cieta kā akmens un cieta kā apakšējais dzirnu akmens.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Kad viņš ceļas, tad stiprie izbīstas, no bailēm tie paģībst.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Kad viņam cērt ar zobenu, tas nekož, nedz šķēps, ne bulta, ne žebērklis.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Dzelzs priekš viņa kā salmi, un varš kā sapraulējis koks.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Bulta viņu neaiztrieks; lingas akmeņi viņam ir kā pelus.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Lielas bozes viņam ir kā pelus, viņš smejas, kad šķēps svelpj.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Viņa pavēderē asi kasīkļi, un kā ar ecešām viņš brauc pa dubļiem.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Viņš dara, ka dziļumi verd kā pods, un sajauc jūru kā zalves virumu.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Kur viņš gājis ceļš spīd; tie ūdens viļņi ir kā sudraboti.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Virs zemes cits viņam nav līdzinājams, viņš tāds radīts, ka nebīstas.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Viss, kas ir augsts, viņam nav nekas; viņš visu lepno zvēru ķēniņš.
