Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
An extrahere poteris leviathan hamo, et fune ligabis linguam eius?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Numquid pones circulum in naribus eius, aut armilla perforabis maxillam eius?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Numquid multiplicabit ad te preces, aut loquetur tibi mollia?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Numquid feriet tecum pactum, et accipies eum servum sempiternum?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Numquid illudes ei quasi avi, aut ligabis eum ancillis tuis?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Concident eum amici, divident illum negotiatores?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Numquid implebis sagenas pelle eius, et gurgustium piscium capite illius?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Pone super eum manum tuam: memento belli, nec ultra addas loqui.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Ecce, spes eius frustrabitur eum, et videntibus cunctis præcipitabitur.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Non quasi crudelis suscitabo eum: quis enim resistere potest vultui meo?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Quis ante dedit mihi, ut reddam ei? omnia quæ sub cælo sunt, mea sunt.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Quis revelabit faciem indumenti eius? et in medium oris eius quis intrabit?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Portas vultus eius quis aperiet? per gyrum dentium eius formido.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Una uni coniungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas:
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Una alteri adhærebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Sternutatio eius splendor ignis, et oculi eius, ut palpebræ diluculi.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
De ore eius lampades procedunt, sicut tædæ ignis accensæ.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
De naribus eius procedit fumus, sicut ollæ succensæ atque ferventis.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Halitus eius prunas ardere facit, et flamma de ore eius egreditur.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In collo eius morabitur fortitudo, et faciem eius præcedit egestas.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Membra carnium eius cohærentia sibi: mittet contra eum fulmina, et ad locum alium non ferentur.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Cor eius indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Cum apprehenderit eum gladius, subsitere non poterit neque hasta, neque thorax:
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum, æs.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Non fugabit eum vir sagittarius, in stipulam versi sunt ei lapides fundæ.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Quasi stipulam æstimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Post eum lucebit semita, æstimabit abyssum quasi senescentem.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Non est super terram potestas, quæ comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Omne sublime videt, ipse est rex super universos filios superbiæ.
