Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Kannst du das Krokodil mit einer Angel ziehen und seine Zunge mit dem Stricke niederdrücken?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Kannst du ihm durch die Nase eine Binsenschnur durchziehen? Durchbohren mit dem Haken seine Backe?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Wird's dir viel Flehens machen; wird's dir wohl gute Worte geben?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Mit dir Verträge schließen, daß du's zum Knecht für immer nehmest?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Kannst du mit ihm wohl spielen wie mit einem Vöglein? Und bindest du's für deine Mädchen an,
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
die seinetwegen Freundinnen einladen und unter Mägdlein es verlosen?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Kannst du mit Stacheln seine Haut ihm spicken und seinen Kopf mit schwirrenden Harpunen?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Leg' deine Hand einmal daran! Bedenke, welch ein Kampf! Du tust's nie wieder."
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
"Ja, seine Hoffnung wird getäuscht; bei seinem bloßen Anblick stürzt er hin.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Kein Mensch ist so verwegen, daß er's reizt. 'Wer stellt sich vor mich hin?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Wer griff mich an, und ich ließ diesen unversehrt entkommen? Mein wär ein solcher unterm ganzen Himmel.'
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Von seinen Gliedern kann ich nimmer schweigen und nicht von seiner Kraft, vom Ebenmaße seines Baues.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Wer kann sein äußeres Kleid beschreiben, und wer sein doppeltes Gebiß abzeichnen?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Wer läßt in seines Rachens Doppeltüre sehen? Um seine Zähne lagert Schrecken.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Sein Rücken ist aus Rinnen voller Schilde, in engem Anschluß fest verschlossen.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Eins reiht sich an das andere; dazwischen gibt es keine Fuge.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Ein jedes hängt am anderen fest. Sie schließen unzertrennlich sich zusammen.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Sein Niesen läßt das Licht aufleuchten, und seine Augen sind der Morgenröte Wimpern gleich.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Aus seinem Rachen fahren Fackeln, sprühen Feuerfunken.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Aus seinen Nüstern fährt ein Dampf gleichwie aus einem siedend heißen Topf.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Sein Odem zündet Kohlen an; aus seinem Rachen fahren Flammen.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In seinem Nacken wohnt die Kraft; ein Sack hängt vorn an ihm herab.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Die Wampen seines Fleisches haften fest, ihm angegossen, unbeweglich.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Sein Herz fest wie ein Stein, fest wie ein unterer Mühlstein.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Wenn's auffährt, zagen Stärkste, sie taumeln ob der Wasserwirbel.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Wenn man's mit einem Schwerte trifft, hält dies nicht stand, nicht Lanze, Wurfgeschoß noch Panzer.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Das Eisen achtet es für Stroh, für morsches Holz das Erz.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Nicht können's Pfeile je durchbohren, und Schleudersteine sind ihm wie Strohhalme.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Auch Keulen gelten ihm wie Halme, und übers Lanzenschwirren spottet es.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Und unten sind an ihm ganz spitze Scherben. Wie eine Dreschwalze, so fährt es auf dem Schlamm dahin.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Wie einen Topf, so läßt's die Tiefe brodeln; es macht das Wasser wie in einem Salbenkessel.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Ein Pfad aufleuchtet hinter ihm; man hält die Flut für Silberhaar.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Auf Erden ist nicht seinesgleichen; geschaffen ist's, sich nicht zu fürchten.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Auf alles Mächtige schaut es voll Stolz, ist's doch ein König über alle stolzen Tiere."
