Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Tireras-tu le Léviathan avec un hameçon? Lui feras-tu baisser la langue avec la ligne?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Lui passeras-tu un jonc dans les narines, lui perceras-tu la mâchoire avec un crochet?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Te prodiguera-t-il ses prières? Ou t’adressera-t-il de douces paroles?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Fera-t-il un pacte avec toi? L’Engageras-tu comme un esclave perpétuel?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Te servira-t-il de jouet comme un passereau? L’Attacheras-tu pour amuser tes jeunes filles?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Les pêcheurs associés en feront-ils le commerce? Le débiteront-ils entre les marchands?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Cribleras-tu sa peau de dards et sa tête de harpons barbelés?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Pose seulement ta main sur lui: tu te souviendras de ce combat et ne recommenceras plus!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Vois, espérer la victoire est une illusion: à son seul aspect, n’est-on pas terrassé?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Personne n’est assez téméraire pour l’exciter: qui donc oserait me tenir tête, à moi?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Qui m’a rendu un service que j’aie à payer de retour? Tout ce qui est sous le ciel est à moi.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Je ne passerai pas sous silence ses membres, le détail de ses exploits, la beauté de sa structure.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Qui a soulevé le dessous de son vêtement? Qui a pénétré dans la double rangée de sa denture?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Qui a ouvert les battants de sa gueule? La terreur habite autour de ses dents.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Imposantes sont les lignes d’écailles qui lui servent de boucliers et pressées comme un sceau qui adhère fortement.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Elles se touchent de près, l’air ne pénètre pas entre elles.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
L’Une est serrée contre l’autre; elles tiennent ensemble sans aucun interstice.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Ses éternuements font jaillir la lumière, ses yeux sont comme les paupières de l’aurore.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
De sa bouche partent des flammes, s’échappent des étincelles de feu.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
De ses naseaux sort la fumée, comme d’une marmite bouillante chauffée aux roseaux.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Son haleine allume les charbons, de sa gueule sort une flamme.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Dans son cou la force réside, devant lui bondit la terreur.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Les fanons de sa chair sont adhérents, soudés sur lui sans ballotter.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Son cœur est massif comme une pierre, solide comme la meule de dessous.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Quand il se dresse, les plus vaillants tremblent et se dérobent sous le coup de l’épouvante.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
L’Attaque-t-on avec l’épée, elle n’a point de prise sur lui, pas plus que lance, javelot ou cuirasse.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Pour lui, le fer est comme de la paille, l’airain comme du bois pourri.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Le fils de l’arc ne le met pas en fuite, les pierres de la fronde se changent pour lui en chaume.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Comme du chaume aussi lui paraît la massue, il se rit du sifflement des dards.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Son ventre est garni de tessons pointus, il promène comme une herse sur le limon.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Il fait bouillonner les profondeurs comme une chaudière; il rend la mer semblable à un bassin d’onguents.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Le sillage qu’il laisse derrière lui est lumineux: on dirait que les vagues ont la blancheur de la vieillesse.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Il n’a pas son pareil sur la terre, lui qui est fait pour ne rien craindre.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Il regarde avec dédain tout ce qui est élevé: il est le roi de tous les fauves altiers.
