Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Tireras-tu le léviathan avec un hameçon, et avec une corde lui feras-tu y enfoncer sa langue?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Lui mettras-tu un jonc dans le nez, et lui perceras-tu la mâchoire avec un crochet?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Te fera-t-il beaucoup de supplications, ou te dira-t-il des choses douces?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Fera-t-il une alliance avec toi? Le prendras-tu comme serviteur à toujours?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Joueras-tu avec lui comme avec un oiseau, et l’attacheras-tu pour tes jeunes filles?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Des associés feront-ils trafic de lui? Le partageront-ils entre des marchands?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Rempliras-tu sa peau de dards, et sa tête de harpons à poissons?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Mets ta main sur lui: souviens-toi de la bataille, – n’y reviens pas!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Voici, on est déçu dans son attente; même à sa vue, n’est-on pas terrassé?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Nul n’est assez hardi pour le réveiller; et qui est celui qui se présentera devant moi?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Qui m’a prévenu, et je lui rendrai? Tout ce qui est sous les cieux est à moi.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Je ne me tairai pas sur ses membres, sur ce qui concerne ses forces et sur la beauté de sa structure.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Qui a mis à découvert le dessus de son vêtement? Qui pénétrera dans sa double mâchoire?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Qui ouvrira les portes de son museau? Autour de ses dents est la terreur!
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Il est magnifique par la force de ses boucliers étroitement unis comme par un sceau;
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
L’un touche à l’autre, et le vent ne pénétrerait pas entre eux;
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
L’un est attaché à l’autre, ils se tiennent et ne se séparent pas.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Ses éternuements font jaillir la lumière, et ses yeux sont comme les paupières de l’aurore.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Des flammes sortent de sa gueule; des étincelles de feu s’en échappent;
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Une fumée sort de ses narines comme d’un pot qui bouillonne, comme d’une chaudière ardente;
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Son souffle allumerait des charbons, et une flamme sort de sa gueule.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Dans son cou loge la force, et la frayeur danse devant lui.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Les plis de sa chair adhèrent ensemble: coulés sur lui, ils ne bougent pas;
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Son cœur est dur comme une pierre, dur comme la meule inférieure.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Quand il se lève, les forts ont peur, ils s’enfuient saisis d’épouvante.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Quand on l’atteint de l’épée, elle n’a aucun effet, ni la lance, ni le dard, ni la cuirasse.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Il estime le fer comme de la paille, l’airain comme du bois vermoulu.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
La flèche ne le met pas en fuite; les pierres de fronde se changent pour lui en du chaume.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Il estime la massue comme du chaume, et il se rit du bruit du javelot.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sous lui sont des tessons pointus; il étend une herse sur la vase.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Il fait bouillonner l’eau profonde comme une marmite, il fait de la mer comme un pot d’onguent;
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Il fait briller après lui [son] sillage; on prendrait l’abîme pour des cheveux gris.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Il n’a pas son semblable sur la terre: il a été fait pour être sans peur.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Il regarde tout ce qui est élevé; il est roi sur tous les fiers animaux.
