Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Voitko onkia koukulla Leviatanin ja siimaan kietoa sen kielen?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Voitko kiinnittää kaislaköyden sen kuonoon ja väkäraudalla lävistää siltä posken?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Rukoileeko se sinua paljon, tahi puhutteleeko se sinua lempeästi?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Tekeekö se liiton sinun kanssasi, että saisit sen olemaan orjanasi ainaisesti?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Voitko leikkiä sillä niinkuin lintusella tahi sitoa sen tyttöjesi pidellä?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Hierovatko pyyntikunnat siitä kauppaa, jakavatko sen kauppamiesten kesken?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Voitko iskeä sen nahan täyteen ahinkaita ja sen pään kala-ahraimia?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Laskehan vain kätesi sen päälle, niin muistat sen ottelun; et sitä toiste yritä!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Katso, siinä toivo pettää; jo sen näkemisestä sortuu maahan."
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
"Ei ole niin rohkeata, joka sitä ärsyttäisi. Kuka sitten kestäisi minun edessäni?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Kuka on minulle ensin antanut jotakin, joka minun olisi korvattava? Mitä kaiken taivaan alla on, se on minun.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
En saata olla puhumatta sen jäsenistä, en sen voimasta ja sorjasta rakenteesta.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Kuka voi riisua siltä päällysvaatteen, kuka tunkeutua sen kaksinkertaisten purimien väliin?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Kuka on avannut sen kasvojen kaksoisoven? Sen hammasten ympärillä on kauhu.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Sen ylpeytenä ovat uurteiset selkäkilvet, kiinnitetyt lujalla sinetillä.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Ne käyvät tarkoin toinen toiseensa, niin ettei ilma välitse pääse.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Ne ovat toisiinsa liitetyt, pysyvät kiinni erkanematta.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Sen aivastus on kuin valon välähdys, sen silmät ovat kuin aamuruskon silmäripset.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Sen kidasta lähtee tulisoihtuja, sinkoilee säkeniä.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Sen sieramista käy savu niinkuin kihisevästä kattilasta ja kaislatulesta.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Sen puhallus polttaa kuin tuliset hiilet, ja sen suusta lähtee liekki.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Sen kaulassa asuu voima, ja sen edellä hyppii kauhistus.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Sen pahkuraiset lihat ovat kiinteät, ovat kuin valetut, järkkymättömät.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Sen sydän on valettu kovaksi kuin kivi, kovaksi valettu kuin alempi jauhinkivi.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Kun se nousee, peljästyvät sankarit, kauhusta he tyrmistyvät.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Jos sen kimppuun käydään miekoin, ei miekka kestä, ei keihäs, ei heittoase eikä panssari.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Sille on rauta kuin oljenkorsi, vaski kuin lahopuu.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Ei aja sitä pakoon nuoli, jousen poika, akanoiksi muuttuvat sille linkokivet.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Kuin oljenkorsi on sille nuija, keihästen ryskeelle se nauraa.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sen vatsapuolessa on terävät piikit, se kyntää mutaa leveälti kuin puimaäes.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Se panee syvyyden kiehumaan kuin padan, tekee meren voidekattilan kaltaiseksi.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Sen jäljessä polku loistaa, syvyydellä on kuin hopeahapset.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Ei ole maan päällä sen vertaista; se on luotu pelottomaksi.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Se katsoo ylen kaikkea, mikä korkeata on; se on kaikkien ylväitten eläinten kuningas."
