Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Dost thou draw leviathan with an angle? And with a rope thou lettest down — his tongue?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Dost thou put a reed in his nose? And with a thorn pierce his jaw?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Doth he multiply unto thee supplications? Doth he speak unto thee tender things?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Doth he make a covenant with thee? Dost thou take him for a servant age-during?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Dost thou play with him as a bird? And dost thou bind him for thy damsels?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
(Feast upon him do companions, They divide him among the merchants!)
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Dost thou fill with barbed irons his skin? And with fish-spears his head?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Place on him thy hand, Remember the battle — do not add!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Lo, the hope of him is found a liar, Also at his appearance is not one cast down?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None so fierce that he doth awake him, And who [is] he before Me stationeth himself?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who hath uncovered the face of his clothing? Within his double bridle who doth enter?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
The doors of his face who hath opened? Round about his teeth [are] terrible.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
A pride — strong ones of shields, Shut up — a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One unto another they draw nigh, And air doth not enter between them.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
One unto another they adhere, They stick together and are not separated.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth do flames go, sparks of fire escape.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils goeth forth smoke, As a blown pot and reeds.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath setteth coals on fire, And a flame from his mouth goeth forth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck lodge doth strength, And before him doth grief exult.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh have adhered — Firm upon him — it is not moved.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart [is] firm as a stone, Yea, firm as the lower piece.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
From his rising are the mighty afraid, From breakings they keep themselves free.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
The sword of his overtaker standeth not, Spear — dart — and lance.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He reckoneth iron as straw, brass as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The son of the bow doth not cause him to flee, Turned by him into stubble are stones of the sling.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
As stubble have darts been reckoned, And he laugheth at the shaking of a javelin.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Under him [are] sharp points of clay, He spreadeth gold on the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He causeth to boil as a pot the deep, The sea he maketh as a pot of ointment.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
After him he causeth a path to shine, One thinketh the deep to be hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
There is not on the earth his like, That is made without terror.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Every high thing he doth see, He [is] king over all sons of pride.
