Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Canst thou draw out the Crocodile with a fish-hook? Or, with a cord, canst thou fasten down his tongue?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Wilt thou put a rush-cord on his nose? or, with a thorn, wilt thou pierce his jaw?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he multiply unto thee supplications, or will he speak unto thee softly?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he solemnise a covenant with thee? Wilt thou take him for a life-long servant?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Wilt thou sport with him, as with a little bird? Or wilt thou bind him, for thy maidens?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Shall the companions bargain over him? or will they part him among the traders?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Wilt thou fill, with darts, his skin? or, with fish-spears, his head?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Lay thou upon him thy hand, remember the battle—no more!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Lo! any hope of him, hath been found deceptive, Even at the sight of him, shall not one be overwhelmed?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None so bold, that he will rouse him! Who then is he that, before me, can stand?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath forestalled me, that I may repay him? Under all the heavens, mine it is!
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I will not pass by in silence his parts, or the matter of strength, or the grace of his armour.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who hath removed his outer garment, through his double row of teeth, who would enter?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
The doors of his face, who hath opened? The circles of his teeth, are a terror!
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
A pride, are his arched sides, closed up, with a firm seal;
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One to another, they join, and, air, cannot enter between them;
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Each to its fellow, they cleave, they grasp each other, and cannot be parted;
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezings, flash forth light, and, his eyes, are like the eyelashes of the dawn;
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth, torches dart forth, sparks of fire, escape;
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils, proceedeth smoke, like a blown pot and rushes;
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath, setteth coals ablaze, and, a flame, out of his mouth, proceedeth;
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck, lodgeth strength, and, before him, danceth dismay;
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The dewlaps of his flesh, cleave together, hardened upon him, they cannot be moved;
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart, is hardened like a stone, yea hardened, like the nether millstone;
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
At his rising up, mighty men are afraid, by reason of terror, they are beside themselves:
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
As for him that assaileth him, the sword availeth not, spear, dart, or coat of mail:
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He counteth iron as broken straw, and bronze as rotten wood:
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The arrow, will not make him flee, Into chaff, are sling-stones changed by him:
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
As a straw, is a club accounted, and he laugheth at the whir of the javelin;
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
His underparts, are points of potsherd, a pointed threshing roller spreadeth out upon the slime:
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He causeth to boil, as a cauldron, the raging deep, the sea, he maketh like a brewing vessel:
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
After him, he lighteth up a path, one might think the resounding deep to be hoary!
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
There is not—upon the dust—his like, that hath been made to be without fear;
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Every thing lofty, he beholdeth, he, is king over all ravenous beasts.
