Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Canst thou draw forth the crocodile with a hook, Or press down his tongue with a cord?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Canst thou put a rope into his nose, Or pierce his cheek with a hook?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he make many entreaties to thee? Will he speak soft words to thee?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he make a covenant with thee? Canst thou take him for a servant for ever?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Canst thou play with him, as with a bird? Or canst thou bind him for thy maidens?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Do men in company lay snares for him? Do they divide him among the merchants?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Canst thou fill his skirt with barbed irons, Or his head with fish-spears?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Do but lay thy hand upon him, —Thou wilt no more think of battle!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Behold, his hope is vain! Is he not cast down at the very sight of him?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None is so fierce that he dare stir him up; Who then is he that can stand before me?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath done me a favor, that I must repay him? Whatever is under the whole heaven is mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I will not be silent concerning his limbs, And his strength, and the beauty of his armor.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who can uncover the surface of his garment? Who will approach his jaws?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who will open the doors of his face? The rows of his teeth are terrible!
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
His glory is his strong shields, United with each other, as with a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
They are joined one to another, So that no air can come between them.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They cleave fast to each other, They hold together, and cannot be separated.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezing sendeth forth light, And his eyes are like the eyelashes of the morning.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth go flames, And sparks of fire leap forth.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
From his nostrils issueth smoke, as from a heated pot, or caldron.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath kindleth coals, And flames issue from his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck dwelleth strength, And terror danceth before him.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh cleave fast together; They are firm upon him, and cannot be moved.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart is solid like a stone; Yea, solid like the nether millstone.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
When he riseth up, the mighty are afraid; Yea, they lose themselves for terror.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
The sword of him that assaileth him doth not stand, The spear, the dart, nor the habergeon.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He regardeth iron as straw, And brass as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The arrow cannot make him flee; Sling-stones to him become stubble;
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Clubs are accounted by him as straw; He laugheth at the shaking of the spear.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Under him are sharp potsherds; He spreadeth out a thrashing-sledge upon the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He maketh the deep to boil like a caldron; He maketh the sea like a pot of ointment.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Behind him he leaveth a shining path; One would think the deep to be hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Upon the earth there is not his master; He is made without fear.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He looketh down upon all that is high; He is king over all the sons of pride.
