Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
“Do you draw leviathan with a hook? And do you let down his tongue with a rope?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Do you put a reed in his nose? And pierce his jaw with a thorn?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Does he multiply supplications to you? Does he speak tender things to you?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Does he make a covenant with you? Do you take him for a perpetual servant?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Do you play with him as a bird? And do you bind him for your girls?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
(Companions feast on him, They divide him among the merchants!)
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Do you fill his skin with barbed irons? And his head with fish-spears?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Place your hand on him, Remember the battle—do not add!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Behold, the hope of him is found a liar, Also, is one not cast down at his appearance?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None so fierce that he awakes him, And who [is] he [who] stations himself before Me?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who has brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] Mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who has uncovered the face of his clothing? Who enters within his double bridle?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who has opened the doors of his face? Around his teeth [are] terrible.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
A pride—strong ones of shields, Shut up—a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
They draw near to one another, And air does not enter between them.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They adhere to one another, They stick together and are not separated.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Flames go out of his mouth, sparks of fire escape.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Smoke goes forth out of his nostrils, As a blown pot and reeds.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath sets coals on fire, And a flame goes forth from his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Strength lodges in his neck, And grief exults before him.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh have adhered—Firm on him—it is not moved.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart [is] firm as a stone, Indeed, firm as the lower piece.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
The mighty are afraid at his rising, From his breakings they keep themselves free.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
The sword of his overtaker does not stand, Spear, dart, and breastplate.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He reckons iron as straw, bronze as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The son of the bow does not cause him to flee, Stones of the sling are turned into stubble by him.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Darts have been reckoned as stubble, And he laughs at the shaking of a javelin.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sharp points of clay [are] under him, He spreads gold on the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He causes the deep to boil as a pot, He makes the sea as a pot of ointment.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
He causes a path to shine after him, One thinks the deep to be hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
There is not on the earth his like, That is made without terror.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He sees every high thing, He [is] king over all sons of pride.”
