Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Canst thou draw out the crocodile with a fishhook? or cause his tongue to sink into the batted rope?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Canst thou put a reed through his nose? or bore his jaw through with a thorn?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he address many supplications unto thee? or will he speak submissively unto thee?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he make a covenant with thee? that thou couldst take him as a servant for ever?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Canst thou play with him as with a bird? and tie him up for thy maidens?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Can companions waylay him? can they divide him among merchants?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Canst thou fill his skin with barbed irons? and [pierce] with a fish-spear his head?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Lay thy hand upon him; think of the battle: thou wilt never do it again.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Behold, his expectation was deceived: even at his mere sight is he cast down.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None is so daring that he would stir him up: and who is there that will stand up before me?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath shown me favor, that I should repay him! whatsoever is under the whole heaven is mine.—
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I will not conceal [the account of] his limbs, nor the relation of his might, nor the grace of his proportion.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who hath ever laid open the front of his garment? or who can penetrate into his double row of teeth?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who hath opened the doors of his face? all round about his teeth abideth terror.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
What pride is there in [his] strong shields; he is locked up as with a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One is joined to another; and no breath can come between them.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They are fitted closely one to another: they are interlocked, that they cannot be severed.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
From his sneezing there beameth forth a light, and his eyes are like the eyelids of the morning-dawn.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth issue burning torches, sparks of fire escape [therefrom].
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils cometh forth smoke, as out of a seething pot or caldron.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath kindleth coals, and a flame cometh out of his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck abideth strength, and before him danceth terror joyfully.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh are fitted closely together: they are as molten metal on him, immovable.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart is firm like a stone: yea, as firm as the nether millstone.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
At his lifting himself up the mighty are terrified: the waves also are lessened.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
If one overtake him with the sword, it cannot hold; nor the spear, the dart, and armor.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He esteemeth iron as straw, [and] brass as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The child of the bow cannot make him flee: into stubble are slingstones changed unto him.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Clubs are esteemed as stubble, and he laugheth at the whirring of the lance.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Beneath him are sharp-pointed potsherds, he spreadeth out, [as it were, a] threshing-roller upon the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He causeth the deep to boil like a pot: he rendereth the sea like an apothecary's mixture.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Behind him he causeth his pathway to shine, [so that] men esteem the deep to be hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
There is none upon earth that ruleth over him, who is made to be without dread.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He looketh upon all that is high: he is the king over all the ravenous beasts.
