Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Canst thou draw out leviathan with an hook? or his tongue with a cord [which] thou lettest down?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Canst thou put an hook into his nose? or bore his jaw through with a thorn?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he make many supplications unto thee? will he speak soft [words] unto thee?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he make a covenant with thee? wilt thou take him for a servant for ever?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Wilt thou play with him as [with] a bird? or wilt thou bind him for thy maidens?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Shall the companions make a banquet of him? shall they part him among the merchants?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish spears?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Lay thine hand upon him, remember the battle, do no more.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Behold, the hope of him is in vain: shall not [one] be cast down even at the sight of him?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None [is so] fierce that dare stir him up: who then is able to stand before me?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath prevented me, that I should repay [him? whatsoever is] under the whole heaven is mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I will not conceal his parts, nor his power, nor his comely proportion.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who can discover the face of his garment? [or] who can come [to him] with his double bridle?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who can open the doors of his face? his teeth [are] terrible round about.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
[His] scales [are his] pride, shut up together [as with] a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One is so near to another, that no air can come between them.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They are joined one to another, they stick together, that they cannot be sundered.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
By his neesings a light doth shine, and his eyes [are] like the eyelids of the morning.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth go burning lamps, [and] sparks of fire leap out.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils goeth smoke, as [out] of a seething pot or caldron.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck remaineth strength, and sorrow is turned into joy before him.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh are joined together: they are firm in themselves; they cannot be moved.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart is as firm as a stone; yea, as hard as a piece of the nether [millstone].
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
When he raiseth up himself, the mighty are afraid: by reason of breakings they purify themselves.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
The sword of him that layeth at him cannot hold: the spear, the dart, nor the habergeon.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He esteemeth iron as straw, [and] brass as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The arrow cannot make him flee: slingstones are turned with him into stubble.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Darts are counted as stubble: he laugheth at the shaking of a spear.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Sharp stones [are] under him: he spreadeth sharp pointed things upon the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He maketh the deep to boil like a pot: he maketh the sea like a pot of ointment.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
He maketh a path to shine after him; [one] would think the deep [to be] hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Upon earth there is not his like, who is made without fear.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He beholdeth all high [things: ] he [is] a king over all the children of pride.
